Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 4. kötet (Budapest, 1911)

Büntetőjogi Döntvénytár. 83 Ez a perorvoslat, mint törvényszerűen meg nem jelölt, a IBP. 434. §-ának harmadik bekezdése alapján azért utasíttatott vissza, mert a bejelentők nem neveztek meg semmiségi okot és a védekezésből sem tűnik ki, hogy a vádlott terhére megállapított vádbeli tettet, az esküdtek határozatában és ennek alapján az esküdtbíróság Ítéletében valóknak elfogadott tények daczára miért nem tartják a büntetőtörvény rendelkezései alá vonhatónak. A védők a BP. 384. § ának 9. és 11. pontjai alapján azért használnak semmiségi panaszt, mert nem adatott hely azon indítványuknak, hogy az eljárás a Btk. 271. §-a szerinti felhatalmazás hiánya miatt, a BP. 352, §-a értelmében, az esküdtek meghallgatása nélkül szüntettessék meg (helyesen: hozassék felmentő ítélet.) A panasz alaptalan. A Btk. 271. §-a értelmében a bíró ellen elkövetett rágalmazó állítás miatt a bűnvádi eljárás megindításához csak akkor szükséges az igazságügyminiszter felhatalmazása, ha az állítás a biró hivatali kötelességeire vonatkozik. A bevádolt czikk tartalma nem ilyen természetű. E czikk azt állítja, hogy a Rózsahegy és vidéke czimü lap megtagadta dr. B. orvos egy helyreigazító nyilatkozatának közlését s minthogy a sértett Ch. G. ama lap szerkesztésére befolyással bir, a vádlott őt támadta meg. A lapnak egy magántéllel szemben kövelett ez az eljárása semmikép sern függ össze a sértett birói hivatásával, még akkor sem, ha való volna, hogy a nyilatkozat visszautasítása az ő befolyására vezetendő vissza. Az esküdtbíróság helyesen határozott tehát, midőn a védők indítványát elutasította és az emiatt a BP. 384. §-ának 9. pontjára hivatkozással használt semmiségi panasz meg nem állhat. De alaptalan a panasznak a BP. 384. §-ának 11. pontjára fektetett része is, mert a vádat a kir. ügyész, tehát törvényszerű vádló képviselte. Amennyiben pedig e bejelentés a BP. 385. §-ának A. c) pontjára volna értendő, az alappal szintén nem bir, mert a sértett fél a feljelentéssel magámnditványt terjesztett elő. melynek alapján a kir. ügyészség a vád képviseletere törvény szerint jogosítva volt, igazságügyminiszteri felhatalmazásra pedig a fent kifejtettek szerint szüksége nem volt. A védők a BP. 384. §-ának 9. pontja alapján azért is használnak semmiségi panaszt, mert bizonyítási indítványuknak nem egész terjedelmében adatott hely. Ezt panaszolja I. vádlottnak és védőjének a BP. 385. §. \. c) pontjának nyilván téves felhívásával használt perorvoslata is. A panasz alaptalan. A védők ezen indítványukkal nem csupán azon állításokat kívánták bizonyítás tárgyává tenni, amelyek a czikkben foglaltat6*