Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 4. kötet (Budapest, 1911)

46 Büntetőjogi Döntvénytár. Btk. 290. §-ában meghatározott emberölés vétségének minősíttetik, stb. Egyebekben a kir. Ítélőtábla Ítélete érintetlenül marad. indokok: A kir. ítélőtábla ítélete ellen a kir. főügyész St. E. vádlottat illetően azért, mert cselekménye csupán egy rendbeli vétségnek minősíttetett, s mert a Btk. 92. §-a alkalmaztatott, a BP. 385. §-ának 4. b) és 3. pontja alapján, D. f. vádlottat illetően pedig azért, mert ha ez a vádlott csupán munkavezetésre is vállalkozott, korlát alkalmazása mégis kötelessége lett volna, a BP. 385. §-ának 1. a) pontja alapján jelentett be semmiségi panaszt. St. E. vádlott viszont Írásban, törvényhelyre való hivatkozás nélkül, azért használt az Ítélet ellen semmiségi panaszt, mert a hídépítési szerződés értelmében korlátról gondoskodni nem tartozott, de arra szükség sem volt; az éjjeli őrszolgálatról és világításról pedig a közte és B. J. közt kötött szerződés szerint D. J.-nak állott kötelességében gondoskodni; ha tehát tényleg ennek elmulasztása miatt estek le F. és M. J. a hídról, s ennek folytán haltak is el, a bekövetkezett szerencsétlenségért nem őt, hanem B. Jt. terheli a felelősség. Minthogy azonban a ténymegállapítás szerint a Vizköz községen keresztül folyó Nagyág vízen átvezető közúti hidnak uj híddal való kicserélését 1905-ben St. E. vádlott vette vállalatba; minthogy az épitkezés alatt a hídon a forgalom fenntartása éjjeli világítás és őr alkalmazása a vállalkozó feladatát képezte ; minthogy meg van állapítva, hogy ámbár St. E. vádlott a hidépilési munkát előre meghatározott munkabérért D. J. vádlottnak kiadta, a hídépítéshez szükséges anyagokat mégis ő szállította, a munkásokat ő fizette, és a munkálatoknál, vallási ünnepeit kivéve, állandóan jelen volt és jelen volt 1905 november hó 15-én este is, amikor a szerencsétlenség bekövetkezett; minthogy ebből folyóan, és a közúti s ezzel kapcsolatos építkezési munkákra és szállításokra vonatkozó általános feltételekben foglaltak alapján D. J. vádlott csak St. E. vádlott munkavezetőjének volt tekinthető ; minthogy tényként valónak fogadta el a kir. ítélőtábla, hogy D. J. vádlott St. E. vádlottól a szóban forgó este is kért deszkát avégből, hogy a hid lebontott részét karfával ellássa, elzárhassa és figyelmeztette őt, hogy a hídon világítást alkalmazzon, St. E. vádlott azonban deszkát nem adott és a hidat a szerencsétlenség bekövetkezte előtt ki nem világította, valamint őrt sem alkalmazott; minthogy tényként meg van állapítva, hogy F. F. és M. J., akik a közelfekvő korcsmából a hidon át hazafelé igyekeztek, a hídról a folyóba estek és ott halálukat lelték ; minthogy St. E. vádlott kellő megfontolással előreláthatta, hogy az élénk forgalmú hidon