Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 4. kötet (Budapest, 1911)

Büntetőjogi Döntvénytár. jutalomért való ténykedés a «nyeremény vágy» legjellegzetesebb ismérve. Ugyanezeknek a BP. 385. §-ának 3. pontjára hivatkozással bejelentett semmiségi panasza szintén alaptalan, mert a kir. Ítélőtábla által helyesen megállapított nyomatékos súlyosító körülmények mellett a büntetlen előélet és a szegénység nem olyan fokú enyhítők, hogy a Btk. 92. §-a alkalmazható volna. G. Cz. védője a BP. 385. §-ának 1. a) pontja alapján a mai tárgyaláson előterjesztett indokolása szerint azért használ semmiségi panaszt, mert a perbeli adatok szerint mintegy 4 hetes -magzat nem alkalmas tárgya a Btk 285. §-ában meghatározott bűncselekménynek. A panasz alaptalan, mert a törvény a cselekmény tényálladékát nem köti a magzat korához. Ezekhez képest az alaptalan semmiségi panaszok a BP. 437. §-ának negyedik bekezdése értelmében elulasittattak. Ellenben helyet adott a kir. Curia a közvédő által L. J. érdekében a BP. 385. §-ának 3. pontja alapján használt semmiségi panasznak. A kir. Ítélőtábla által e vádlott terhére felhozott azon súlyosító körülményt ugyanis, hogy «nagyfoku intelligencziával bir» a kir. Curia ilyennek nem fogadia el, mert ez a körülmény nem csökkenthétté lelki feldultságát, mely öngyilkossági gondolatokat is támasztott benne, és nem a szüleitől való félelmet, melyeknek hatása alatt cselekedett. Minthogy nyomatékos enyhítő körülmények a Btk. 92. §-ának alkalmazását indokolják, az alsóbiróságok tévedtek, midőn azt mellőzték. ítéletüket tehát a BP. 437. §-ának harmadik bekezdése értelmében a BP. 385. §-ának 3. pontja alapján meg kellett semmisíteni és a törvénynek megfelelő fenti Ítéletet kellett hozni. A Bn. 1. §-a azért alkalmaztatott, mert vádlott nagy megbánás jeleit mutatta, nyilván csábítás áldozata és tapasztalatlan. Minthogy ezek a körülmények arra mutatnak, hogy vádlottat csak kedvezőtlen viszonyok vitték a bűncselekményre s tőle megtorlás nélkül is várni lehet, hogy visszaesni nem fog a kir. Curia a Bn. 1. §-ában emiitett, különös méltánylást érdemlő okot látta fennforogni. Ugyancsak fennforogni látta a kir. Curia a Btk. 92. §-a alkalmazásának feltételeit G. Cz.-ra nézve is. Meg van állapítva ugyanis, hogy e vádlott erkölcsi kényszer hatása alatt állott, midőn L. J. B.-néhez elvezette, mert az előbbi azzal fenyegette, hogy felfedezi, hogy ő is teherbe esett E.-tól és magzatát ő is elhajtatta. Ezt a körülményt és vádlott büntetlen előéletét a kir. Curia oly nyomatékos enyhítőknek vette, hogy a szabadságvesz-