Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 3. kötet (Budapest, 1910)

3í Büntetőjogi Döntvénytár. Az ezen feljelentés folytán S. K. ellen a Btk. 258. §-ában meghatározott rágalmazás vétsége miatt a károlyfalvai kir. járásbíróság előtt folyamatba tett bűnvádi ügyben az 1907 október 12-én megtartott tárgyaláson a magánvádló által felhívott D. J., D. J.-né, R. Zs. és R. I. temesmiklósi lakosok tanúként hallgattatván ki, ezek járandóságaikat egyenként 2 K-ban számították fel. Á kir. járásbiróság 1907 október 12-én 1907. B. 428/2. sz. a. hozott ítéletével megállapítván, hogy S. K. az említett kijelentést csak két egyén jelenlétében tette, vádlottat a Btk. 261. §-a alá eső becsületsértés vétsége miatt behajthatatlanság esetén hat napi fogházra átváltoztatandó 30 K pénzbüntetésre itélle s egyúttal D. J. részére 3 K, D. J.-né, R. Zs. és R. I. részére pedig egyenként 1 K 50 f. tanudijaknak 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett leendő megfizetésére kötelezte. A vádlott által bűnössége megállapítása miatt felebbezett ezt az Ítéletet a fehértemplomi kir. törvényszék 1907 november 18-án 7491. sz. a. hozott jogerős másodfokú Ítéletével helybenhagyta azzal, hogy a nevezett tanuk járandóságainak kiutalványozása és a bűnügyi költségátalányból való előlegezése helyett azoknak a tanuk részére leendő kifizetésére vádlottat kötelezte, a törvényt megsértette. A tanuknak a bűnvádi eljárásban felmerült, a BP. 223. §-a alapján követelhető járandóságai ugyanis a BP. 479. §-ának 2. bekezdése szerint azon bűnügyi költségek közé tartoznak, melyeket megtérítés fentartásával az államkincstár előlegez. Nem tesz e részben különbséget az a körülmény, hogy a tanuk a vádlott, vagy a vádló, illetőleg a magánvádló indítványára idéztettek és jelentek meg, mert a BP. 479. §-ának 2. bekezdése az államkincstár által előlegezendő bűnügyi költségek közül csak azokat veszi ki, melyeket a magánvádló s a terhelt képviselete, illetőleg védelme okozott; megegyez az ezekben kifejezett felfogással a 14,270/907. I. M. E. sz. igazságügyminiszteri rendelettel kibocsátott az 1907. évi ((Igazságügyi Közlöny)) 12. számának mellékleteként közzétett utasítás 1. svában foglalt az a rendelkezés is, mely szerint a tanuknak a bűnvádi eljárásban felmerült költségei és illetményei a bűnügyi kölségátalányból előlegeztetnek s amennyiben azokat a magánvádló az államkincstár helyett előlegezte, a bűnügyi költségátalányból megtéríttetnek. Ez azonban a BP. 489. §-ának 3. bekezdése értelmében a biróság által a véghatározatban megjelölendő félnek ama kötelezettségén, melynél fogva az államkincstár által előlegezett bűnügyi költségeket megtéríteni tartozik, mit sem változtat. A kir. járásbiróság részéről a tanuk költségei és illetményei tárgyában tett rendelkezés különösen akkor sérelmes, ha a meg-