Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 3. kötet (Budapest, 1910)

Büntetőjogi Döntvénytár. §-ának második bekezdése csak az izgatás elkövetési módjai (a nyilvánosság stb.) tekintetében utal a 172. §-ra, a felhívás pedig nem elkövetési módja a Btk. 171. §-ában meghatározott bűncselekménynek, hanem csak elkövetési cselekedete. — IV. Ha az elnöki kitanitásnak jegyzőkönyvbe vételét a felek nem kívánták, arra vonatkozólag panaszhoz nem is volna joguk, mégis minthogy az elnöki fejtegetés ebbeli kérelem nélkül jegyzőkönyvbe iktattatott, a panasz felülvizsgálata lehetővé vált. (Curia 1908 november 25. 7676/908. sz. a. I. Bt.) A kir. Curia: A semmiségi panaszt elutasítja. indokok: Vádlott és védője a BP. 384. §. 9. pontjára hivatkozással azért jelentettek be semmiségi panaszt, mert nem adatott hely a főtárgyaláson tett azon indítványuknak, hogy az eljárás az állítólagos szerző, V. H. ellen folyamatba telt per elintézéséig függesztessék fel és ennek a pernek az iratai szereztessenek be ; hogy továbbá iratok szereztessenek be annak bizonyítása végett, hogy a jelen per tárgyát képező ezikk terjesztése miatt vádolt egy másik egyéni a bíróság felmentette. A panasz alaptalan. A védelem a jelen ügy eldöntését azért tartja a V. H. ellen állítólag folyamatban levő per elintézésétől függőnek, mert V. a czikk szerzője, vádlott annak csak átvevője, a sajtótörvény 33. $-a szerint pedig az átvevő enyhébben lévén büntetendő, mint a szerző: az előbbinek büntetését nem lehet meghatározni addig, mig az utóbbira kiszabolt büntetés tudva nincs. Ezen érvelés azon feltevésen alapszik, hogy az átvevő büntetésének kiszabásánál a szerző ellen már alkalmazott büntetés mértéke irányadó. De ez a felfogás téves. Midőn a büntetőtörvény valamely büntetési tételt egy másik büntetési tételhez viszonyítva határoz még, ezzel nem az ítéletnek, hanem a törvénynek büntetési tételére utal. Példák erre a Btk. 66. és 72. ^ nak esetei, melyekre nézve a törvény indokolása kimondja, hogy ez a vonatkozás csakis «a törvény által megállapított büntetésre értendő s nem arra, mely a konkrét esetben az egyes tettes vagy tettesek ellenében a bíró által kiméretik.)) (Anyaggvüjtemény I. köt, 490. I.) A sajtótörvény 33. S-ának 2. télele egészen hasonló rendelkezést foglal magában. Helyes érteleme tehát az, hogy az átvevő büntetésének meg-