Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 3. kötet (Budapest, 1910)

Büntetőjog Döntvénytár. iránt előterjesztett indítványa, amely járőr a vádlottakat 1907. év tavaszán Egerszalókról eltolonczolta ; 2. a BP. 384. §-ának 5. és 6. pontja alapján azért, mert midőn tárgyalás közben a fő­tárgyalási teremből néhány perezre távozott, a szolga nem bocsá­totta be a terembe. A II. 1. alatti perorvoslatokat az elnök, a semmiségi pana­szoknak a BP. 385. §-ának 1. b) pontjára alapított részét pedig az esküdtbíróság, mint a törvényben kizártakat, visszautasította s emiatt az érdekelt védők felfolyamodással éltek. Minthogy a perorvoslat elfogadásának kérdésében a hatá­rozathozatal a BP. 389. és 432. §-ai szerint nem az elnök, hanem a bíróság hatásköréhez tartozik, s minthogy másrészről a BP. 427. §-ának 1. bekezdése szerint az esküdtbíróság ítélete ellen a BP. 385. §-ának 1. b) pontja alapján is van helye semmi­ségi panasznak : a BP. 379. §-ának 4. bekezdése értelmében az elnök visszautasító határozatait, mint hatáskör hiányában hozot­takat megsemmisíteni, az esküdtbíróság határozatát pedig meg­változtatni s ama visszautasított perorvoslatokat is elfogadni kellett. Ellenben Lakatos János Sztojka, Kolompár Balog Tuta és Lakatos János Kuna vádlottak és védőik semmiségi panaszának a BP. 385. §-ának 3. pontja alapján a Btk. 92. §-ának alkalma­zása végett bejelentett részét, mint a törvényben kizártat, a BP. 434. §-ának 3. bekezdése értelmében vissza kellelt utasítani, mert e vádlottak a Btk. 87. §-ának alkalmazásával ítéltettek halálbüntetés helyett fejenként 15 évi fegyházra, ez a büntetés pedig a Btk. 92. §-ának körülményei mellett sem enyhítő (87. sz. döntvény). Egyebekben a semmiségi panaszok és pedig elsősorban a BP. 384. §-ában meghatározott semmiségi okok miatt használ­tak, mint alaptalanok az alábbiaknál fogva utasíttattak el. Az esküdtbíróság egyrészről Vágó Bálint, Fogarasi Gyula, Sasi László, Varga Bertalan, Pecker Tamás és ifj. Kopjás Polgár Mihály tanuk megesketését, másrészről Farkas Pál és Kolompár Farkas József tanuk megesketésének mellőzését ide vonatkozó vég­zéseinek indokaiban felhozoltaknál fogva helyesen rendelte el. Rafael Tatus János. Rafael Pipi János és Rafael György tanuk megesketésének mellőzésére nem szolgálhatott ugyan alapos okul az esküdtbíróság által felhozott az a körülmény, hogy Peeker Tamás tanú nem erősítette meg az előbb nevezett tanuknak azt a vallomását, hogy ők a gyóni rablást megelőző napon hosszabb ideig tartózkodtak a Csurgai majorban, mindamellett megesketé­sük heiyesen és pedig a BP. 221. §. 1. pontjának megfele­lően mellőztetett, mert Lakatos Róza vallomásából gyanú forog

Next

/
Oldalképek
Tartalom