Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 3. kötet (Budapest, 1910)

Büntetőjogi Döntvénytár. 7 értelmében felolvastatta s így a főmagánvádló által vitatott semmiségi eset annál kevésbbé forog fenn, meri sem az ügy adataiból nem tűnik ki, sem a főmagánvádló meg nem jelölte, hogy a levél felolvasás:! miben sertette a vád érdekeit. (BP. 427. §. második bekezdése.) A semmiségi panasz indokolásában semmiségi okul az is érvényesíttetik, hog\ V. J. esküdt, mint Temesvár városának hivatalos bizonyítványa szerint havi bérrel alkalmazott társasköri szolga, az 1897 : XXXIII. tez. 6. §-ának 6. pontja szerint esküdti képességgel nem bírván, az esküdtszék megalakításánál mellőzendő lett volna. Bár -ez a panasz sem a tárgyalás folyamán, sem az Ítélet kihirdetésekor bejelentve nem lett, azt mégis elbírálás tárgyává kellett tenni, mert alapossága esetében a BP. 427. §. I. pontjának hisatalhól észlelendő semmiségi okát állapítaná meg. A panasz azonban alaptalan. A főmagánvádló annak érvényesítésével azon felfogásból indul ki, hogy azok az okok, melyek az esküdtbiróságokról szóló 1897 : XXXIII. tcz. 5. és 6. §§. értelmében az esküdtek jegyzékébe való felvételnek akadályai, egyúttal kizáró okot is képeznek azon esküdtre nézve, ki a lajstromba már felvétetett. De ez tévedés. Az esküdtek jegyzékének megállapítása után az esküdt kizárására nézve csak a BP. 343. §-a irányadó, vagyis az illető ügy elintézésében csak azon esküdt nem vehet részt, kire nézve a most idézett §. kizáró okai fenforognak. A BP. 343. § első bekezdésének 6. pontja sorolja fel azon eseteket, a melyekben az esküdtbiróságokról szóló törvény akadályozó körülményei egyúttal a perben való közreműködésnek is akadályai, ezek : a testi vagy szellemi fogyatkozás, a csőd vagy gondnokság (1897 : XXXIII. tcz. 5. §. 5—6. pontja) és a bünperben állás (u. a. 4. pont). Kitűnik ebből, hogy az esküdti képességet kizáró az a körülmény, hogy valaki szolga, nem vonja maga után azt, hogy az esküdtek jegyzékébe felvett ily egyént, az ügy elintézéséből is ki kellene zárni. A BP. 343. §-ában fel nem sorolt képességhiányok csak az 1897: XXXIII. tcz. 10. és következő §§-ban meghatározott eljárásban érvényesíthetők, a peres eljárásban nem. A főmagánvádló által felhozott, az esküdtszék szabálytalan alakítását vitató semmiségi ok tehát annál kevésbbé forog fenn, mert a kir. törvényszéknek 5589/908. sz. jelentéséből kitűnik, hogy V. J. mint adófizető és háztulajdonos vétetett fel az alaplajstromba. A semmiségi panasznak vissza nem utasított részei ezek szerint alaptalanok levén, azok a BP. 437. §-ának negyedik bekezdése értelmében elutasittattak.