Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 3. kötet (Budapest, 1910)

102 Büntetőjogi Döntvénytár. az ahhoz füzölt kijelentéssel az érvényesíteni kivánt anyagi jogsérelem mibenléte a BP. 430. § a szerint megfelelően alkalmazandó 390. §. rendelkezése ellenére világosan megjelölve nem lelt és az vádlottnak a bünper rendén használt védekezéséből sem ismerhető fel. A semmiségi panasznak a BP. 385. §-ának 1. b) pontja felhívásával amiatt használt része ellenben, mert két okirathamisitás állapíttatott meg: alapos. A ténymegállapítás szerint a vádlott egy 680 K-ás váltóra S. A., G. F. és M. M. nevét azok tudta és beleegyezése nélkül reá vezette és az ekként meghamisított váltót az alsómuraközi takarékpénztárnál leszámitoltatván arra használta fel, hogy ez által a nevezettek váltójogi kötelezettségben állása bizonyittassék. A hamis váltó 1907. évi április hó 30-án lejárván, vádlott e napról kiállítva a takarékpénztárhoz egy 674 K-ról kiállított, úgynevezett törlesztési váltót nyújtott be, amelyre a sértettek nevét forgatói minőségben ismét reá hamisította, s az ekként kiállított váltóval az első váltót kiváltotta és aztán megsemmisítette. Vádlott a második váltó kiállításával és felhasználásával uj jogviszonyt nem létesített, csak a már fennállót újította meg, nagyobb terhet a sértettekre nem hárított, csupán azt cselekedte, hogy a sértettek az ő tartozásáért továbbra is váltókötelezettségben maradtak. Minthogy eszerint a vádlott által elkövetelt két okiralhamisitás ugyanazt a czélt szolgálta, ugyanazon sértettek ellen irányult, ugyanarra a jogviszonyra vonatkozott és a hamis okiratok ugyanazon kötelezettség bizonyítására használtattak fel. Annálfogva a két okirat meghamisítása között ugy alanyi, mint tárgyi szempontból oly szoros kapcsolat forog fenn, hogy ámbár a vádlott cselekvősége alakilag mindkét esetben kimeríti az okirathamisitás tényálladéki ismérveit, lényegileg mégis csak egymásból folyó oly folytatólagos cselekvőségnek jelentkezik, amely anyagi halmazatot meg nem állapit. Tévedett tehát a kir. tábla, amikor a vádlott cselekményeit két különálló bűntettnek minősítette. Ennélfogva Ítéletének a minősítésre és ezzel kapcsolatban a büntetés kiszabására vonatkozó részét megsemmisíteni és a törvénynek megfelelő Ítéletet hozni kellett. Á büntetés kiszabásánál azok az enyhítő körülmények vétettek figyelembe, amelyeket az alsófoku bíróságok egyezően megállapítottak. ^ ^ = I. A semmisééi panasz bejelentésének mórija tekintetében lásd Faynr A bűnvádi perrendtartás vezérfonala (1905). 5(50. s köv. II.; ugyanott a jog-