Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 3. kötet (Budapest, 1910)

Büntetőjogi Döntvénytár ÜT kárát meg nem tériti, állítólagos lopásait a nyilvánosság elé fogja vinni, a Blk. 65. és 350. §-ába ütköző zsarolás kísérlete vétségében a Blk. 69. §-ának 2. pontja szerinti bünsegédi részességnek minősíttetik, s vádlott emiatt mondatván ki bűnösnek, a Blk. 350., 72. és 66. §-ai alapján esetleg egy napi fogházra átváltoztatandó 8 K pénzbüntetésre ítéltetik. indokok; Vádiolt a kir. tábla Ítélete ellen a BP. 385. §-ának 1. a) pontja alapján azért jelentelt be semmiségi panaszt, mert a vádbeli ievélben nem foglaltatik rágalmazó állitásnak nyomlatvány által leendő közzétételével való fenyegetés, szerinte tehát nem követett el büntetendő cselekményt. A valónak megállapított tényállás szerint vádiolt irta meg K. P. részére azt a levelet, amelyben ez P. A. sértettet felhívta, hogy őt kártalanítsa a feljelentés folytán elszenvedett szabadságvesztés büntetésért, mert különben a nyilvánosság elé viszi, hogy a levélben megnevezett vevőit a fa- és szénszállításoknál szándékosan megkárosította, s illetve meglopta; ez a felhívás azonban eredménytelen maradt, mert P. A. nem fizetett. Kétségtelen, hogy e tényállásból az alsóbiróságok lévesen vonták le azt a következtetést, hogy a vádbeli levélben rágalmazó állitásnak nyomtatvány által leendő közzétételével való fenyegetés foglaltatik. Ama levélben ily értelmű határozott kijelentés nem foglaltatik, amennyiben annak eme kitételei: dn die Öffentlichkeit zu bringen», majd «in der Öffentlichkeit auszulreten» csak nyilvánosság elé vitelt jelentenek, aminek pedig nem kell szükségképpen nyomtatvány által történnie, hanem egyéb arra alkalmas módon is eszközölhető. Nyilvánvaló tehát, hogy a levélből hiányzik a Btk. 351. §-ába ütköző vétségnek egyik lényeges tényálladéki ismérve: a kifejezetten nyomtatvány által leendő közzététellel való fenyegetés. Már pedig nem a levélíró gondolata, hanem a levélben valósággal kifejezett fenyegetés érielme s ennek az olvasóra telt okszerű benyomása lehet csak irányadó annak a kérdésnek elbírálásánál, hogy a fenyegetés minek a bekövetkezését helyezi kilátásba. Ehhez képest az alsóbiróságok a \ádlott terhére rótt cselekmértre tévesen alkalmazlák a Blk. 351. §-ál. Mindazonáltal nem lehet megokoltsn azt mondani, hogy a vádbeli cselekmény nem állapítja meg büntetendő cselekmény tényálladékát. Az a tett ugyanis, amelynek elkövetéséi a vádlott a levél megírása állal szándékosan előmozdította, tekintettel arra, hogy a levélben foglalt fenyegetés nem vezetett a czélbavett eredményre, 9 Blk. 65. és 350. §-aiba ütközik.