Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 3. kötet (Budapest, 1910)

Büntetőjogi Döntvénytár. 47 a hivatali tisztesség ellen vétett volna, amennyiben minden tisztviselőnek hivatali kötelességéhez tartozik, hogy a vele együtt szolgáló alkalmazottakra vonatkozó véleményének minden melléktekintet nélkül a valósághoz hiven adjon kifejezést s azok jogos érdekeinek érvényesülését rosszindulatú áskálódással ne gátolja. (Curia 1908 deczember 10. 8066/908. sz. a. II. Bt.; A kir. Ouria: A semmiségi panaszt elutasítja. Azonban mindkét alsóbiróság Ítéletének a vádlott ^terhére rótt cselekmény minősítéséről s a büntetés kiszabásáról rendelkező részét a BP. 385. §-ának 1. b) pontjában meghatározott s ugyanezen §. utolsó bekezdése szerint hivatalból figyelembe veendő anyagi semmiségi ok tenforgása miatt megsemmisíti, K. M. vádlottnak a terhére rótt az a cselekménye, hogy a m. kir. kereskedelmi miniszterhez előléptetése iránt benyújtott kérvényében L. N. m. kir. államvasuti főellenőrről azt állította, hogy boszuból megakadályozta az ő altisztté való kinevezését, a Btk. 258. §-ába ütköző s a 270. §. 2. pontja szerint hivatalból üldözendő rágalmazás vétségének minősíttetik, vádlott emiatt mondatik ki bűnösnek s ezért a Btk. 258. §-ának alapján a 92. §. alkalmazásával 20 K főés 10 K mellékpénzbüntetésre Ítéltetik. indokok: A különvédő a BP. 385. §-ának 1. a) pontja alapján azért élt semmiségi panasszal, mert bűncselekmény nem állapitható meg, mivel a vádlott állítása nem vonatkozik a sértett hivatalos eljárására. A megállapított tények szerint vádlott, aki akkor még MÁV. málházó volt, altisztté leendő kinevezése iránt a kereskedelmi miniszterhez kérvényt nyújtott be. melyben kérelmének támogatásául elpanaszolja, hogy az 1907-iki májusi kinevezéseknél ok nélkül mellőztetett s mellőzését L. N. MÁV. főellenőr boszumüvének tulajdonítja, aki őt amiatt, mert tőle a kölcsönadott 200 K-ját visszakövetelte, akként fenyegette meg: ccmajd én megtanítom magát, várhatja a kinevezését, mig meg nem pukkad». Megállapította továbbá a kir. tábla, hogy nem felel meg a valóságnak vádlottnak a kérvényében foglalt az az állítása, hogy L. N. sértett a vádlott előléptetésének megakadályozása végett a befolyását érvényesítette volna. Ebből a tényállásból nyilvánvaló, hogy vádlott a kereskedelmi miniszterhez intézett kérvényében a sértettre vonatkozó fenti tényeket csupán az előléptetése iránt előterjesztett kérelmének