Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 2. kötet (Budapest, 1909)

Büntetőjogi Döntvénytár. 29 által előadott tény megtörténtekor senki sem volt jelen, s hogy a tanú az nap részeg volt, a vallomás valótlanságának igazolására nem elegendő. — Ha a vádlott felindult kedély állapota már a cselekmény minősítésénél számba vétetett, akkor enyhitő körülményként többé nem szerepelhet. (Curia 1907 május 23. 5065/907. sz. a. L Bt.) A kir. Curia: V. I. védőjének a BP. 384. §. 9. pontja alapján 1. L. tanú megesketése miatt, továbbá a 385. §. 1. aj és 3. pontsára alapitott semmiségi panasza visszautasittatik, a többi semmiségi panasz pedig elutasiitatik. Indokok : A védő I. L. tanú megeskelését a főtárgyaláson nem ellenezte, az ellen ott perorvoslatot nem jelentelt be, az emialt az indokolásáan a BP. 384. §. 9. pontja alapján használt semmiségi panasz tehát a BP. 384. §-a 4. bekezdése értelmében ki lévén zárva, visszautasítandó voll. A BP. 385. §-a 1. a) pontja alapján bejelentett semmiségi panasz, mint törvényszerűen meg nem jelölt a BP. 434. §-a alapján azért utasíttatott vissza, mert a bejelentő a BP. 390. és 430. §-ok ellenére nem jelölt meg semmiségi okot s a vádlott védekezéséből sem tűnik ki, hogy az a vádlott terhére rótt, az esküdlek határozaiában és ennek alapján az esküdt bíróság Ítéletében valóknak elfogadott tények daczára, miért nem volna a Btk. rendelkezései alá vonható. A BP. 285. §-a 3. pontja alapján bejelentelt semmiségi panasza a BP. 434. §-a alapján szintén visszautasítandó volt, mert ez a semmiségi ok az Ítélet kihirdetésekor a BP. 382. § a 2. bekezdése s a 430. §-a ellenére bejelentve nem volt, az indokolásba tehát elkésve érvényesíttetett. A BP. 348. §. 9. pontja hivatkozással S. P. tanú megesketése miatt is jelenlétiéit be semmiségi panaszt. A panasz amely a BP. 221. §-a 4. és 6. pontja támaszkodik alaptalan, mert nem merült fel adat arra, hogy a tanú testi vagy elmebeli fogyatkozásainál vagy értelmi hiányainál fogva esküre alkalmatlan volna ama körülmény pedig, hogy e tanú vallomása P. P. vallomásával ellenkezik, még ha való volna sem jelentené azt, hogy S. P. vallomása valótlannak bizonyult. Továbbá a védő S. D. tanú megesketése miatt a BP. 384. §-a 9. pontja alapján a BP. 221. §-a 5. és 6. pontja hivatkozással használt semmiségi panaszt. Ez a panasz is alaptalan.