Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 2. kötet (Budapest, 1909)

18 Büntetőjogi Döntvénytár másrészt azért, mert a tót ajkú hallgatóság a vádlottnak magyarul mondott beszédét meg sem értették. A panaszok alaptalanok. Vádlottnak nyilatkozatai hogy a papság nem követi Krisztus tanait, üzérkedik a vallással és a felekezeti gyűlöletet szítja, hogy az urak a népet jogaitól megfosztják és az adót és katonaságot a nép fékentartására használják, hogy a püspök sokszorta kevesebb adót fizet, mint a szegény nép, oly természetűek, hogy alkalmasak az egyik osztályban a másik elleni gyűlöletet kelteni: vádlott ténykedése tehát helyesen vonatott a Btk. 172. §. 2. bekezdése alá. Az a körülmény, hogy a népgyűlésen jelen volt mintegy 300 tót egyén a vádlott magyar nyelvű beszédét nem értette volna, megállapítva nincs; azt pedig, hogy azt a hallgatóknak egy, habár nagyobb része nem is értette, a tényálladékon mit sem változtat, mert a fenlmaradt rész is megfelel a ((gyülekezet)) fogalmának, a gyűlés nyilvánossága pedig kétségbevonva nincs. Ezekhez képest mellőztetik a kir. tábla Ítéletének az az indoka, hogy a szónok nyelvének értése az izgatás fogalmára nézve közömbös volna. Gyűlöletet «szóval* csak ugy lehet kelteni, ha a megszólított megérti a beszéd szavait; a nyelvet nem értő hallgatóságot ((szóval» izgatni nem lehet és a kir. tábla éppen azért állapította meg helyesen a bűnösséget, mert megállapította azt is, hogy a vádlott beszédét hallgatóinak nagy része megértette. Ezeknélfogva a semmiségi panaszok elutasittattak. 14. Annak megállapítása, hogy a vádlott állításai valódiságát bizonyitotta-e, az esküdtekre tartozik. A fökérdésbe nem a rágalmazás vétségének fogalmi megjelölése veendő fel, hanem a vétség alkotó elemei. A Btk. 277. §-ának és a BP. 57 §-ának viszonya: a marasztaló Ítélet közzétételének elrendelése csak arra terjedhet, hogy a közzététel a lap legközelebbi számában eszközöltessék, de nem a lap &elején*. (Curia 1907 deczember 4. 9293/907. sz. a. I. Bt.) A kir. Curia: A BP. 385. §. 1. c) pontjára alapított semmiségi panaszt elutasítja; mert az esküdtek tényként azt fogadták