Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 2. kötet (Budapest, 1909)

Büntetőjogi Döntvénytár. 267 5 fillért tesz ki, a budapesti IV. ker. kir. járásbíróságnál folyamatban volt hagyatéki eljárás során 1903. évi deczember hó 3-án dr. R. B. kir. járásbirósági albiró által, mint tanuk kí hall gattatván, eskü letétele mellett azt a vallomást tették, hogy B. R. 1903. évi július hó 13 án vagy 14-én F. F.-né zugligeti lakásán, az ő folytonos és együttes jelenlétükben, előttük azon végakaratát nyilvánította ki, és kifejezeiten szóbeli végrendeletet csinált akként, hogy egyedüli örökösei S. R. és ennek atyja B. A. D. legyenek. Másfelől a tábla összetett bizonyítékok alapján megállapította azt a további tényt is, hogy B. R. 1903. évi július 13 án vagy 14-én F. F.-ék zugligeti villájában vádlottak előtt, együttes jelenlétükben, B. A. D és S. R. javára szóbeli végrendelkezést nem tett. Ezeket a megállapított, s ehelyütt felül nem vizsgálható tényeket alapul véve, nem lehel kétség az iránt, hogy vádlottaknak a nevezett kir. járásbíróságnál tett tanúvallomása a valóságnak meg nem felel, és igy hamis. És ebből folyóan tekintve, hogy vádlottak ezt a hamis tanúvallomást 200 K értéket meghaladó hagyatéki, tehát polgári ügyben tették, és azt esküvel i> megerősítették és hogy vallomásuk a hagyatéki ügy lényeges körülményeire vonatkozott: annálfogva a vádbeli cselekmény a Btk. 215. §-ába ütköző hamis tanuzás bűntettének összes alkotó elemeit kimerítvén, büntetendő cselekmény tényálladéka fenforog. s ekként a BP. 385. §-ának 1. a) pontjára fektetett semmiségi panasz alaptalan. Vádlottak védői semmiségi panaszt jelentettek be a BP. 385. §-ának 1. b) pontja alapján is azért, mert vádlottak a tanuzás tételénél legfelebb gondatlanságból jártak el. Tekintettel azonban a fent előadott tényállásra, amelyből okszerűen következik, hogy vádlottak a szóbeli végrendelkezésről a valótlanság tudatában tettek tanúvallomást, a semmiségi panasz e tekintetben sem bír törvényes alappal. De alaptalan a semmiségi panasz a BP. 385. §-ának 3. pontjára nézve is, mert a fenforgó enyhitő és súlyosító körülmények mérlegelésével a kir. Curia is ugy találta, hogy F. F.-né, F. F. és özv. F. B.-né vádlottakkal szemben a büntetés rendim üli enyhítésének, és a Btk. 92. §-a alkalmazásának törvényes feltételei hiányzanak. Mindezeknélfogva a semmiségi panaszok minden irányban a BP. 437. §-ának 4. bekezdése értelmében el voltak utasitandók. = L. Fayer: Magyar büntetőjog II. k. 63. I.