Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 2. kötet (Budapest, 1909)

Büntetőjogi Döntvénytár. 69 érdekében, Cs. L. vádlott védője pedig amialt, mert Cs. L. tettestársként Ítéltetett el a BP. 385. §. 1. b) pontja alapján, továbbá mert a joeos védelem és az elmezavar fenforgásá, mint a beszámithatóságot kizáró ok meg nem állapíttatott, a BP. 385. §. 1. c) pontja alapján jelentettek be semmiségi panaszt. Egyúttal a védő fentartotta abbeli a BP. 384. §. 9. pontja alapján bejelenlett semmiségi panaszát, mert Cs. L. vádlott elmebeli állapotára nézve indítványozott tanúkihallgatás nem rendeltetelt el. Helyesen járt el azonban az esküdtbíróság, midőn a védőnek ezt az indítványát elutasította, mert Cs. L. vádlott elmebeli állapotára nézve hoszszabb megfigyelés alapján adott szakértői vélemények állanak rendelkezésre, ezekkel szemben pedig lényegtelen lett volna, hogy a védő által felhitt tanuk ezen vádlott elmebeli állapotára nézve miiven vallomást tesznek. Nem lehet szó özv. P. I. né vádlottat illetően a BP. 385. §. 3. pontjában meghatározott anyagi semmiségi ok fenforgásáról sem, mert özv. P. I.-né vádlottat illetően enyhítő körülmény egyáltalán nem merült fel, mert az esküdtbíróság ítéletében ilyenül felhozott az a körülmény, hogy a vádlott hasonló lelki rugókból eredő cselekményért még nem volt megbüntetve, enyhilő körülményül nem szolgálhat, mert ilyenként csak a büntetlen előéletet lehet mérlegelni. A panasz tehát alaptalan. Hasonlóan alaptalan Cs. L. védője semmiségi panaszának a BP. 385. §. 1. b) pontjában meghatározott semmiségi ok fenforgásá miatt használt része is. Az esküdtbíróság ug)anis azt a tényt fogadta el valónak, hogy Cs. L. vádlott G. J.-et özv. P. I-né vádlottal együtt és közösen szándékosan, de előre meg nem fontolt szándékkal oly módon ölte meg, hogy míg Cs. L. vádlott a P. I. kezeit leszorítva tartotta és igy őt védelemre tehetetlen állapotba helyezte, addig özv. P. L-né vádlott P. L-nek a nyakát zsineggel többszörösen körülesavarla, a zsineget összeszorította és megkötötte, minek következtében az megfuladt. Cs. L. tehát közvetlen erőszak kifejtésével működött közre P. L-nek szándékos, de előre meg nem fontolt megölésében, midőn annak a kezeit leszorítva, őt védelemre képtelen állapotba hehezte, következőleg társtettesi cselekedetet vitt véghez P. I. megölése körül. Az esküdtbíróság tehát nem alkalmazta tévesen a törvényt abban a kérdésben, hogy a Cs. L. terhére rótt cselekményt hogyan kell minősíteni, midőn Cs. L.-t mint a Btk. 70. §-a szerinti tettestársat mondotta ki bűnösnek a szándékos emberölés bűntettében. A panasz mint alaptalan tehát szintén elutasítandó volt. Végül nem alapos Cs. L. védője semmiségi panaszának a BP. 385. §. \. c) pontjában meghatározott része sem, mert az