Balogh Jenő (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 1. kötet (Budapest, 1907)

Büntetőjogi Döntvénytár. bíróság Ítéletét részben megsemmisíteni s a K. S. sértett felet érdeklő vádbeli esetre vonatkozóan uj eljárást, valamint a jelen határozat indokaiban megjelöli körülmények megállapítására is kiterjedő uj ítélet hozataléi elrendelni Kelleti. 21. A Btk. 92. §-ának alkalmazása indokolt, tekintettel vádlott büntetlen előéletére, továbbá arra, hogy nagy családja van és hogy a 80 K-ra becsült ingókat igazolt szegénységében adta el. (Curia 1900 szeptember 25. 8624/900. sz. a. II. Bt.) A kir. Ouria: A semmiségi panasz elutasittatik, azonban a kir. törvényszék mint felebbvileli bíróság ítéletének a büntetésre vonatkozó része a BP. 385. ,^-ának 3. pontjában meghatározott s ezen §. utolsó bekezdése szerint hivatalból figyelembevett semmiségi okból a BP. 437. $-ának 2. bekezdéséhez képest megsemmisíttetik és L. M.-né vádlott a Btk. 308. §-a alapján a Btk. 92. i^-ának alkalmazásával 10 K pénzbüntetésre mint fő és 3 K pénz mint mellékbüntetésre, annak be nem hajthatása esetén pedig 1—4, összesen 2 napi fogházra ítéltetik. Indokok: A kir. törvényszék Ítélete ellen a vádlott érdekében semmiségi panasz jelentetett be azon a semmiségi okon, mert a vád alapjául szolgáló tett nem képez bűncselekményt, mert ő nem volt végrehajtást szenvedett és neki nem volt tudomása arról, hogy a tulajdonát képező ingókat eladni nem volt szabad és mert azt hitte, hogy az igénynek a foglaláskor történt bejelentésével kötelességének eleget tett. Egyébként pedig oly nagj nyomorban volt, hogy az ingók vételárára megélhetésük végetl szükségük \ olt. Minthogy a semmiségi panasz alapjául felhozott ez az ok, a BP. 385. §-ának 1. a) pontjában foglalt semmiségi oknak felel meg; minthogy a kir. törv ényszék által valónak elfogadotl az a lény, hogy a vádlott az ingók lefoglalásáról es igényének mi módon való érvényesithetéséről tudomással birt, annak daczára ő azokat jogtalanul elvette és eladta, minthogv a vádlott a bár állítólag tulajdonát képező ingók eladására jogosítva nem volt, hanem köteles lett volna igényét a bíróság előtt érvényesíteni; minthogy ehez képest a vádlott cselekménye, figyelemmel a Btk. 368. $-ára, büntetendő cselekmény tény álladókat kimeríti, eszerint a bíróság a bűncselekmény tényálladéka megállapításának kérdésében jogi tévedésben nem