Németh Péter: A kir. Curia teljes ülési megállapodásai. Az 1881:LIX. t.-cz. 4. §-a értelmében az ügyek eldöntésénél irányadók (Budapest, 1887-1889)

Polgári ügyekben. 3 habár tagadhatatlan az, hogy ama hátralékok már a lejárat ténye által személyes kötelezettségévé is váltak a fizetést mulasztó birtokosnak. Mert a törvény, nevezetesen az 1871 : LIII. t.-czikk világosan rendeli 19. és 57. §-aiban, hogy a váltságösszeg hátralékai szintén terhelik a birtokutódot, a ki — ha igénybe vétetett — csakis visszkereseti jogával élhet birtokelőde ellen, a mennyiben e jogát ellenkező kikötés el nem enyésztette. Más tekintet alá esik azonban az a birtokutód, ki birói árverésen vette meg a birtokot. Terhelik őt is kétségtelenül a váltságösszegnek még le nem járt, csak jövőben esedékes részletei; mert az árverés a földbirtokkal összekötött reálterhet nem enyészteti el. De az árverés napjáig lejárt részletekre nézve áll egy részről az, hogy az ingatlant, mely a hitelezőnek kielégítési alapul szolgált, az árverés után már csak a vételár helyettesíti, és másrészről az, hogy — mint fentebb mondatott — a hátralék a lejárat pillanatától fogva személyes kötelezettségét képezi az előbbi tulajdonosnak. Ezen személyes követelésére nézve van ugyan a jogosult félnek a lejárat után is törvényes zálogjoga a még el nem árverelt ingatlanban, de annak a hatálya csak az, hogy a követelés a sorrendi tárgyaláskor előnyös tételkép felszámitható. A befejezett árverés esetére pedig az 1868 : L1V. t.-cz. 456. §-a, a jogbiztonság követelményének, a birói cselekmény tekintélyének s a 1*