Németh Péter: A kir. Curia teljes ülési megállapodásai. Az 1881:LIX. t.-cz. 4. §-a értelmében az ügyek eldöntésénél irányadók (Budapest, 1887-1889)

114 Curiai döntvények gyűjteménye. léte s ezeken felül csak az esetben, határozhat : ha a magánjogi követelés alapját képezett büntetendő cselekmény felett a büntető bíróság már jogérvényesen itélt vagy határozott, s a magánjogi igények feletti eljárást és Ítéletet a polgári útnak tartotta fen; tekintve, hogy a dolog ez állásában, a vádnak kizárólag a kir. ügyész által való képviselete, illetőleg a vádlott terhére való felebbezésnek kizárólag a kir. ügyészre ruházása mellett — a sértett vagy károsított, a magánjogi elégtételt illetőleg annak érvényesítési jogát — a bűnvádi ügyben hozott határozatnak a kir. ügyész által elmulasztott felebbezése, vagy a megszüntetésnek a kir. ügyész által való indítványozása folytán végleg elveszíthetné, a nélkül, hogy megadatnék neki a lehetőség, ezen — az ő vagyoni jogkörét közvetlenül érintő ügyben a törvény által megengedett orvoslatot igénybe venni; tekintve, hogy az imént kiemelt feltevésen alapuló felfogás nem támogattatik a hazai régi joggyakorlattal sem; az 1880. évi XXXVII. t.-cz. 44. § a alapján kiadott igazságügy miniszteri rendelet 27—30. §-ai pedig, a kihágások eseteiben azzal határozottan ellenkező elvet állapítanak meg, feljogosítván a sértett vagy károsított felet a kir. ügyész elállása esetében, a közvádnak is képviseletére, valamint a felebbezésnek a kir. ügyész részéről való elmulasztása esetében ezen perorvoslat használatára : mindezeknélfogva kimondja a kir. Curia