Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 8. kötet (Budapest, 1938)

yO Hiteljog 1039. tosítási kockázat viselésének, a biztosított esemény bekövetkezte esetére fizetendő összegnek ellenértéke, — nyilvánvalóan az következik, hogy a törvénynek kétségtelen szavai útján kifejezésre jutó értelme az, hogy a külön írásbeli kötelezővel meg nem erősített folytatólagos időszaki díj fizetésének elmulasztása esetében a biztosító kötelezettsége sem áll fenn többé. A mulasztásnak tehát már önmagában véve, vagyis anélkül, hogy a biztosító a szerződő felet utólagos határidő kitűzése mellett teljesítésre felhívta volna és a mulasztás ennek ellenére történt volna, az a hatálya van, hogy az életbiztosítási szerződés az esedékesség napjának elteltével megszűnik. Önként értetődik, hogy az életbiztosítási szerződés megszűnése nem az esedékesség idején való nem fizetés egyszerű tényéhez, hanem az adós terhére beszámítható késedelem fennforgásához fűződik, tehát az a körülmény, hogy a díjfizetés az esedékesség idején meg nem történt, nem vonja maga után a szerződésnek ebben az időpontban való megszűnését akkor, ha bármely oly körülmény forog fenn, mely a szerződő felet a teljesítésben való késedelem következményei alól az általános szabályok szerint mentesíti (Erőhatalom, vétlen baleset, a dij fizetésénél követett gyakorlat stb.). Ugyanez az álláspont mutatkozik helyesnek akkor is, ha a törvény rendelkezéseit az ügyleti feleknek valamely már megkötött életbiztosítási szerződésben kifejezésre jutó akaratával kapcsolatban vizsgáljuk. Ha ugyanis az életbiztosítási szerződést kötő felek ismerik a törvénynek azt a rendelkezését, hogy a folytatólagos időszakra járó, külön írásbeli kötelezővel meg nem erősített díjfizetés bírói úton nem érvényesíthető és ily kötelezőt még sem állítottak ki, akkor azt kell feltételezni, hogy ügyleti akaratuk az volt, hogy a szerződés már a díjfizetés egyszerű elmulasztásával is megszűnjék. A törvény ily módon való értelmezésének helyességét még kétségtelenebbé teszi a 9. §. 3. bekezdésében foglalt s az 1. bekezdéshez kapcsolódó szabály, mely a folytatólagos biztosítási időszakokra eső díjak közül csak a külön kötelezett díj tekintetében rendeli az 5. §. 1. bekezdésének, vagyis a biztosító által küldendő felhívásra s az utólagos teljesítési idő engedésére vonatkozó szabálynak alkalmazását. Ha tehát a törvény ezzel a rendel-