Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 8. kötet (Budapest, 1938)

sz. Biztosítási ügylet 81 Ott, ahol a kereskedelmi törvény valamely következményt bizonyos jogcselekmény nyomban való teljesítéséhez kapcsol, ennek kifejezést is ad. így kifejezésre juttatja a jogcselekmény nyomban való teljesítésének szükségességét a 191., 320., 346. §-ában, a biztosítási ügyletről szóló hetedik címben pedig a 476., 503. §-ban. Ha tehát a törvény az ezúttal eldöntendő esetre vonatkozóan nem jelölte meg, hogy a biztosító a felhívó levelet az esedékesség, illetve halasztás eltelte után azonnal elküldeni köteles, annak adott kifejezést, hogy a nyomban való elküldést szükségesnek nem is tekinti. Ezt a magyarázatot támogatja az is, hogy az 1927 : X. tc. 5. §-a a biztosítási szerződésnek azt az azonnal való hatályavesztését kívánta megszüntetni, amely a K. T. 485. §-ának 4. pontjában foglalt szabály életbenléte idején a díjfizetésre kötelezett félnek a fizetésnél való késedelme esetén nyomban bekövetkezett és módot és eszközöket akart nyújtani úgy a biztosítónak, mint a díjfizetésre kötelezett félnek arra, hogy a biztosítási szerződést a díjfizetésben való késedelem ellenére is fenntartsák. Kétségtelen tehát, hogy nem kívánta a biztosító helyzetét a kérdés lényegét egyébként nem érintő azzal az alakszerűséggel nehezíteni, hogy a felszólító levél elküldéséről az esedékességkor, illetve a halasztás idejének eltelte után nyomban gondoskodjék. A törvény helyes értelme tehát az, hogy a felhívó levélnek nyomban való elküldése nem szükséges. Ennek megállapítása után azonban felmerül az a kérdés, hogy mikor kell tehát a felhívó levelet elküldeni, hogy a célzott jogkövetkezmény előidézésére alkalmas legyen. A törvény rendszere szerint, mely az előbbi joggal szemben mindkét félnek a szerződéshez való kötöttségén alapul, a biztosító kötelezve marad mindaddig, míg az elküldött felhívó levélben megadott utólagos teljesítési határidő le nem járt s ezt követően a rögtöni hatályú felmondás jogával nem élt (5. §. 2. bek.), illetve a szerződés meg nem szűnt (5. §. 3. bek.) s ugyaneddig a szerződő fél is pótolhatja mulasztását (7. §.).' Eszerint tehát látszólag a biztosítótól függ, hogy a levél elküldésével megindítja-e és ha igen, mikor — azt az eljárást, melynek eredményéhez a körülmények szerint a szerződés megszűnése fűződik, ami a szerződő félre — minthogy a kockázat a biztosítót esetleges késedelme alatt amúgy is terheli, — hátrányt nem jelent. 6