Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 8. kötet (Budapest, 1938)

76 Hitel jog 1037. engedett és a fél halasztás elteltéig a díjat nem fizeti meg: a biztosító díjkövetelését az 1927 : X. tc. 4. §-a szerint előzetes felhívás nélkül, a 30 napi törvényes utólagos teljesítési határidő eltelte után 60 nap alatt vagy pedig az 1927 : X. tc. 5. §-a szerint előzetes felhívás mellett megszabott utólagos teljesítési határidő eltelte után 60 nap alatt érvényesítheti-e? (Vonatkozással egyfelől a nagykanizsai kir. járásbíróságnak P. 3573/1930. és P. 3578/1930., másfelől a pécsi kir. törvényszéknek, mint fellebbezési bíróságnak Pf. 1958 1929., a csurgói kir. járásbíróságnak P. 1150 1932. számú határozatára.) Határozat: Ha a kárbiztosítás hatályának beálltakor vagy még ez előtt esedékes díj megfizetésére a biztosító a kötelezett félnek halasztást engedett és a fél a halasztás elteltéig a díjat nem fizeti meg: a biztosítónak az 1927 : X. tc. 5. §-a szerint előzetes felhívás mellett megszabott utólagos teljesítési határidő eltelte után 60 nap alatt kell díjkövetelését érvényesítenie. Indokok: A n—i kir. járásbíróság P. Á. B. rt. felperesnek, K. K. alperes ellen 17 P 10 fillér tőke és jár. iránt indított perében P. 3573/7—1930. szám alatt kelt ítéletében akként határozott, hogy mivel a felperes az első évi biztosítási díjat, mely a felek megállapodása szerint nem a biztosítás hatályának kezdetén, 1929. szeptember 6-án, hanem 1929. december 1-én volt fizetendő, az 1927 : X. tc. 4. §-a értelmében ettől az esedékességtől számítandó 90 nap alatt volt köteles bírói úton érvényesíteni, azonban ezt csak 1930. május 23-án tette, őt a szerződéstől elállottnak kell tekinteni. Ugyanezzel az értelmezéssel alkalmazta a törvényt a nagykanizsai kir. törvényszék és a szigetvári, kalocsai, körmendi, devecseri, tapolcai, zirci és lengyeltóti kir. járásbíróság. Ezzel szemben a p—i kir. törvényszék, mint fellebbezési bíróság A. biztosító társulat felperesnek W. L. alperes ellen 264 P tőke és jár. iránt indított perében Pf. 1958/9—1929. szám alatt hozott ítéletében azt az értelmezést fogadta el helyesnek, hogy az első biztosítási időszak halasztott díjának érvényesítésénél az 1927. évi X. tc. 5. §-ának rendelkezései nyernek alkalmazást és a biztosító a mulasztás következményeire való figyelmeztetéssel köteles a biztosítottat ajánlott levélben felhívni, hogy a díjat a felhívás kézhezvételétől számított harminc napnál rövidebbre nem szabható határidő alatt fizesse meg.