Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 8. kötet (Budapest, 1938)

162 Polgári peres és nem peres eljárás 1053. alapon érvényesített kártérítési követelés tekintetében egymással az 1932 : IV. tc. 4. §-ának fogalommeghatározása szempontjából társadalombiztosítási jogviszonyban állóknak tekinteni. Ebből következik, hogy az ilyen kártérítési követelés érvényesítése iránt indított per sem alapul társadalombiztosítási jogviszonyon és így az 1932. évi IV. tc. 3. §-ának első bekezdésében foglalt általános rendelkezésnél fogva nem tartozik társadalombiztosítási bíráskodás útjára, még ha a felek közt más vonatkozásban van is társadalombiztosítási jogviszony. Ezért nincs is szükség az említett perek tekintetében a társadalombiztosítási bíráskodás útjára tartozásukat kizáró olyan különös rendelkezésre, amilyent a biztosított munkavállaló által a munkaadója ellen kártérítés iránt az 1927 : XXI. tc. 90. §-a szerinti büntetőbírósági ítélet alapján indított s a törvény fogalommeghatározása szerint társadalombiztosítási jogviszonyon alapuló perek tekintetében az 1932 : IV. tc. 3. §-ának második bekezdése magában foglal. Ugyanennek a második bekezdésnek az előző mondatában foglalt rendekezés szerint társadalombiztosítási bíráskodás útjára tartozik a társadalombiztosítási jogszabályok megsértésén alapuló kártérítési vagy más követelés iránti per is, amely társadalombiztosítási jogviszonyban állók közt merül fel. Az eldöntendő elvi kérdés szempontjából ez a rendelkezés sem jöhet figyelembe, mert azok a kártérítési perek, amelyeknek a társadalombiztosítási bíráskodás útjára vagy a peres eljárás rendes szabályai alá tartozásáról ezúttal dönteni kell, nem a társadalombiztosítási jogszabályok megsértésére vannak alapítva. A törvény szó szerint vett értelmét szem előtt tartva, a fent kifejtettektől eltérő eredményre kellene jutni az olyan perek tekintetében, amelyekkel a biztosított illetőleg a családtag jogerős büntetőbírói ítélet nélkül ugyan, de az 1927 : XXI. tc. 90. §-ának első vagy második bekezdésében közelebbről meghatározott — minősített — vétkes magatartás alapján érvényesít kártérítési igényt a munkaadó ellen olyan esetben, amikor a büntető eljárást megindítani vagy büntető ítélettel befejezni nem lehet. Az ilyen kártérítési igény tekintetében ugyanis a munkaadó és a munkavállaló jogviszonya az 1927 : XXI. tc. 90. §-ának negyedik bekezdésén alapszik és ennek következtében az az 1932 : IV. tc. 4. §-ának fogalommeghatározása szerint társadalombiztosítási jogviszony, az