Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 8. kötet (Budapest, 1938)

136 Hiteljog 1047. és az utolsó bekezdésben sorolja fel és ezek közé sorozandó még az 1927. évi március hó 18. napján 2180/1927. M. E. szám alatt kiadott rendelet 6. §-a értelmében az e szakaszban meghatározott követelés is. A most ismertetett rendelkezésekre tekintettel a szóbanforgó vitás elvi kérdés megoldásánál azt kell eldönteni, hogy a 48. és 56. §-okban említett követelések alatt, amelyeknek kielégítésére szolgáló vagyoni fedezet a felhívott rendeletszakaszok szerint a díjmegállapítás alapjául veendő, a kényszeregyességi adós ellenében fennálló összes követeléseket kell-e érteni vagy pedig a követelések közül figyelmen kívül kell hagyni azokat, amelyeket az 1410/1926. M. E. számú rendeletnek 21., 54. és a 2180/1927. M. E. számú rendelet 6. §-ával kiegészített 55. §-a értelmében a kényszeregyességi eljárás nem érint. Habár úgy a 48., mint az 56. §. minden megszorítás nélkül általában a hitelezők követeléséről és az ennek kielégítésére tényleg rendelkezésre álló tiszta vagyoni fedezetről tesz említést, a jogegységi tanács e szakaszok rendelkezéseit akként értelmezi, hogy az azokban említett tiszta vagyoni fedezet szempontjából csupán az egyességi eljárásra tartozó — az annak hatálya alá eső követeléseket lehet tekintetbe venni, ellenben számításon kívül kell hagyni azokat a követeléseket, amelyekre a kényszeregyességi eljárás hatálya ki nem terjed és hogy ennek megfelelőleg a százalékos díjmegállapítás alapjául szolgáló tiszta vagyoni fedezet kiszámításánál a kényszeregyességi adós aktívumából — végrehajtás alá vonható vagyontárgyai értékébői — le kell számítani azt a vagyonértéket, amely a 21. §-ban említett külön kielégítésre jogosult és az 54. és 55. §-ok értelmében előnyösen kielégítendő hitelezők követeléseinek a fedezete. Ezt az állásfoglalást indokolttá teszi a következők figyelembe vétele. Ha valamely peres vagy perenkívüli eljárásban kifejtett tevékenység díjazásaként költség követelhető, a költség összegének meghatározásánál két főszempont az irányadó: egyrészt az eljáráshoz fűződő vagyoni érdek, az eljárás tárgyának értéke, másrészt a végzett munka minősége és terjedelme. Az eljáráshoz fűződő vagyoni érdeket a kényszeregyességi eljárásban elsősorban a kényszeregyességi adós szempontjából kell