Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 8. kötet (Budapest, 1938)

130 Hiteljog 1047. vagyon, hanem az összes és pedig úgy a külön kielégítésre jogosított, mint az előnyös hitelezők rendelkezésére álló tiszta vagyoni fedezet. Ennek a gyakorlatnak alapja t. i. az, hogy a Ke. rendelet 56. §-a és 48. §-a a díjmegállapítással vonatkozásban nem tesz különbséget a hitelezők jogi minősítése között, nem szorítja a megállapítást csak a quotalis hitelezőkre eső vagyonrészre, hanem csak a hitelezők általános megjelölésével él. A rendelet a vagyonrészeket két eltérő jogi megjelöléssel használja, ismeri az ú. n. szabad vagyont, amely csak a quotalis hitelezők rendelkezésére áll és más helyütt a tiszta vagyoni fedezetet, amelynél a megszorító rendelkezést nem használja. A kényszeregyességi eljárásban a vagyonfelügyelő és az O. H. E. tevékenysége a vagyontömegnek a quotalis hitelezők javára való biztosításával kapcsolatosan nem egyszer közelebbről érinti a külön kielégítésre jogosított hitelezők vagyontömegét is. Az érdekek szervesen kapcsolódhatnak össze úgy, hogy nem egyszer eljárásokat kell folyamatba tenni, hogy a külön kielégítésre jogosított vagyontömegből bizonyos vagyonrészek a szabad vagyonhoz csatoltassanak vagy pedig az érdekközösségnél fogva a kényszeregyességi eljárás keretein belül kell kezeltetni bizonyos szabad vagyont meghaladó vagyonrészeket. Ha tehát mindezeknek díjazása csak a quotalis szabad vagyon mértékével állapíttatnék meg, úgy sok esetben megtörténhetnék, hogy a tevékenység kellő ellenértéket nem találna és nem orvosolható aránytalanságokat mutatna." B., 1., A p—i kir. törvényszék kényszeregyességi ügyekben eljáró bírája H, S. és neje cs—i fakereskedők csődönkívüli kényszeregyességi ügyében az 1930. évi január hó 27. napján Ke. 14.096/ 14—1929. szárn alatt kelt végzésével jóváhagyva az adósok és hitelezők között az Országos Hitelvédő Egylet előtt létrejött magánegyességet, a végleges mérlegben szabad vagyonként feltüntetett összeg alapul vételével állapította meg az 0. H. E. költségét az 1410/1926. M. E. sz. rendelet 56. §-ának felhívása mellett 3574 P 59 fillér és a vagyonfelügyelő költségét a 48. §. felhívása mellett 1547 P 30 f-ben. A vagyonfelügyelőnek előterjesztését a törvényszék tanácsa az 1930. évi február hó 24. napján Ke. 14.096 17—1929. szám alatt hozott végzésével a következő indokolással utasította el: „A vagyonfelügyelő előterjesztésében azt sérelmezi, hogy a kir. törvényszék a vagyonfelügyelői díj megállapításának alapjául szol-