Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 8. kötet (Budapest, 1938)

128 Hiteljog 1047 díjazásra vonatkozó előterjesztés szerint a kényszeregyességi adós az eljáró bíró intézkedését csupán abból a szempontból tartotta sérelmesnek, mert az alapul szolgáló tiszta vagyoni fedezet kiszámításánál a külön kielégítésre jogosult hitelezők követeléseit biztosító vagyont is számításba vették. Ámde ez a támadás nem alapos, mert a kir. törvényszéknek kényszeregyességi ügyekben eljáró tanácsa az 1410/1926. M. E. sz. rendelet 48. §-ávai kapcsolatban állandóan azt a gyakorlatot követi, hogy az ebben említett tiszta vagyoni fedezet kiszámítására vonatkozó rendelkezés nem értelmezhető olyképen, miként a jelen esetben a kényszeregyességi adós is vitathatja, hogy csupán a quotalis hitelezőknek jutó vagyontömeg az irányadó, hanem a külön kielégítésre jogosult hitelezők kielégítésére szolgáló javak is figyelembe vehetők. E két vagyonkategoria egymástól annál kevésbbé választható szét az adós által kívánt módon, mert a tulajdonjog mindkét vagyon kategóriára vonatkozólag az adóst illeti meg és így a külön kielégítésre szolgáló vagyonból az arra jogosult kielégítése után netán mutatkozó felesleg szintén a quotalis hitelezők részére szolgáló vagyontömegbe folyik." Az adós előterjesztésében megtámadta az 0. H. E. javára szóló költségmegállapítást is ugyancsak az alapul szolgált tiszta vagyoni fedezet helytelen megállapítása miatt és a kir. törvényszék az erre vonatkozó előterjesztés elutasításának indokolására a vagyonfelügyelői díjra vonatkozó fent ismertetett indokolást hívta fel. 2., A b—i kir. törvényszék kényszeregyességi ügyekben eljáró bírája a T. Zs. és t. b—i bej. cég csődönkívüli kényszeregyességi ügyében az 1928. évi április hó 18. napján Ke. 31.240/19—1928. szám alatt hozott végzésével jóváhagyta az adós és hitelezői között az 0. H. E. közreműködésével létrejött magánegyességet és az V. és VI. alszámú végzéseivel az 0. H. E. összes díját és kiadását az 1410/1926. M. E. sz. rendelet 56. §-a értelmében 5440 P-ben, a vagyonfelügyelő díját és költségét pedig az említett rendelet 48. §-a értelmében 1680 P-ben állapította meg. Indokolásként a kényszeregyességi bíró itt is csupán azt emelte ki, hogy „a vagyonfelügyelő díja és költsége a rendelet 48. §-a értelmében a hitelezők kielégítésére tényleg rendelkezésre álló 168.000 P tiszta vagyoni fedezet 1 %-ában állapíttatott meg." A kényszeregyességi adós az eljáró bírónak a költségek megállapítására vonatkozó végzését előterjesztéssel támadta meg. A