Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 7. kötet (Budapest, 1937)

sz. Hitbizomány 89 idején volt birtokosa: Z. T. gróf, továbbá a feloldás idején sorrendben első három várományosa, úgymint: Z. B. H. és Á. grófok a hitbizományi gondnoknak: Z. J. grófnak hozzájárulásával olyan értelmű egyességet kötöttek, hogy a hitbizományi vagyonnak a csehszlovák állam fennhatósága alá került és az említett törvénynyel a hitbizományi kötelék alól feloldott részét felosztják. A felosztott vagyont különböző nagyságú részekben Z. T. gróf (a hitbizományi birtokos), továbbá Z. I. és L. grófok, valamint K. L-né grófné sz. Z. K. grófnő kapták tulajdonul. Z. T. gróf a részére jutott vagyont utóbb Z. V. és D. grófokra ruházta át. A felosztás tárgyában megkötött egyességet az illetékes csehszlovák bíróság, nemkülönben az állami földhivatal jóváhagyta és az érdekeltek azt — beleértve a Z. T. valamint Z. V. és D. grófok közötti átruházást is — végre is hajtották. II. Ez a ténybeli előzménye annak a keresetnek, amelyet Z. G. E. gróf, aki a fentebb említett hitbizománynak egyik, még pedig saját előadása szerint huszonkettedik várományosa, a b—i kir. törvényszéknél indított azok ellen, akik a felosztott javakból az egyesség (és az átruházás) értelmében a fentiek szerint részesedtek, továbbá a hitbizományi gondnok ellen. Z. G. E. grófnak ugyanis az volt az álláspontja, hogy a hitbizományi vagyonnak csehszlovák állami fennhatóság alá került része a hitbizományi kötelék feloldásának következtében az összes várományosok egyenlő arányú korlátlan tulajdonává vált, az annak felosztása tárgyában az ő hozzájárulása nélkül kötött egyesség tehát érvénytelen annyiban, amennyiben az ő tulajdoni jutalékáról rendelkezik. Ezen az alapon keresete elsősorban arra irányult, hogy az egyesség (és az átruházás) folytán tulajdonhoz jutott alperesek adjanak olyan okiratot, amelynek alapján a felperes a feloldott ingatlanoknak az ő tulajdoni arányának megfelelő hányadára tulajdont szerezhet és adják birtokába az ingatlanokhoz tartozó hitbizományi ingóknak megfelelő hányadát is. Ha pedig az alperesek ennek a kötelességüknek nem tesznek eleget, avagy ha erre ítélettel nem lennének kötelezhetők, akkor az alperesek (ide értve most már a hitbizományi gondnokot is) fizessenek a felperest illető vagyon értéke fejében — kártérítésképen — 980.000 pengő tőkét és kamatait. Ennek a — másodsorban előterjesztett — kereseti kérelemnek a hitbizományi gondnokkal szemben külön jogalapjaként azt