Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 7. kötet (Budapest, 1937)

sz. Telekkönyv 71 jogerős végitéletében kimondotta, hogy a k—i 714. számú betétben jelzálogos hitelezőként bejegyzett M. V. rt. budapesti bej. cég nem volt jogosult a Sch. A. egyéni céggel szemben fennálló követelése biztosítására a cégtől különálló s a k—i 714. számú telekkönyvi betétben A+l. sor 615. hrszám alatt felvett ingatlanból a B 1. sorszám alatt Sch. A. tulajdonaként bekebelezett és utóbb a B. 6.7. sorszámú bejegyzésekből megállapíthatóan felerészben Sch. S.-ra, másik felerészben pedig dr. F. J.-nére átszállott 2/3-ad részilletőséget igénybevenni s ha ezt mégis megtette, úgy ezzel a végrehajtási jelzálogjogának megszerzése alkalmával rosszhiszeműen járt el. Ugyanez a jogerős ítélet azt is megállapította, hogy a M. V. rt. budapesti bej. cég akkor, amikor a k—i 714. számú betétben a C 9. 15. 17. 18. és 26. sorszámok alatt bejegyzett jelzálogjogokat megszerezte, nem azzal szemben szerzett jelzálogjogot, akivel szemben neki követelése volt. A M. V. rt. által ily módon szerzett jelzálogjogok az anyagi jog szempontjából érvényesen szerzett jelzálogjogoknak nem tekinthetők. Nem tekinthetők érvényesen szerzetteknek már a szerzés kezdőpontjától sem. A telekkönyv ugyanis azzal, hogy oly esetben, amidőn érvényes jelzálogjog szerzés nem történt, a jelzálogjogot mégis létezőnek tüntette fel, nyomban ellentétbe került az anyagi joggal. Az a tény, hogy Sch. S. és dr. F. J.-né felperesek a M. V. rt. javára bejegyzett jelzálogjogok törlése iránt az időközben bekövetkezett kielégítési végrehajtásra tekintettel nem a telekkönyvi rendtartás 148. §-ában, hanem a végrehajtási törvény 168. §-ában szabályozott perrel léptek fel s a kir. ítélőtábla ily perben hozta meg fentebb ismertetett azt az ítéletét, amely a M. V. rt. javára bejegyzett jelzálogjogok törlésére vezetett, nem zárja ki annak ítélt dologként való irányadóul vételét, hogy a nevezett jelzálogos hitelezőnek egyáltalán nem s így kezdettől fogva sem volt érvényes jelzálogjoga. Márpedig a kezdettőj íogva érvénytelen jelzálogjognak anyagi jog szempontjából ugyancsak érvénytelen ranghelye nem szolgálhat további érvényes jogszerzés, nevezetesen ily ranghelyü jelzálogjogszerzés alapjául.