Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 7. kötet (Budapest, 1937)

sz. Telekkönyv 63 1930 : XXXIV. tc. 91. §-a szerint jelzálogjogot 25 P-t meg nem haladó követelés erejéig a telekkönyvbe bejegyezni nem lehet, már pedig az adott esetben a folyamodóknak a végrehajtást szenvedővel szemben fennálló követelése csak 20 ar. P-t tesz ki, amelyhez a járulékok, tehát a kamat és költség követelés nem számíthatók hozzá. A m. kir. Kúria a másodbíróság végzését megváltoztatta és az elsőfokon eljárt telekkönyvi hatóságnak a végrehajtási jelzálogjog bekebelezését elrendelő végzését hagyta helyben. Indokok: Az 1930 : XXXIV. tc. 91. §-a szerint jelzálogjogot (aljelzálogjogot) huszonöt pengőt meg nem haladó követelés erejéig a telekkönyvbe nem lehet bejegyezni. Ez a törvényszakasz a helyes törvénymagyarázat elvei szerint nem értelmezhető akként, hogy az, a jelzálogjogilag biztosítható követelés alatt, csupán a főkövetelést kívánta volna érteni, a melléköveteléseket pedig egyáltalán nem. A szoros magyarázat elvénél fogva oly értelem sem tulajdonítható az idézett törvényszakasznak, mint kivételes rendelkezésnek, hogy az kizárná az eredetileg járulékosként szerepelt 25 pengőt meghaladó mellékkövetelésnek (kamatnak, költségnek) a jelzálogjogi bejegyzését oly esetben, amidőn egyedül költség vagy kamat követelésnek a jelzálogjogi biztosítását kérik. Az a magyarázat pedig az okszerűséggel nem volna összeegyeztethető, hogy aki ezek szerint 25 pengőt meghaladó költségkövetelését jelzálogjogilag biztosítani jogosult, — azt e jogosultságától a felhívott törvényszakasz amiatt zárja el, mert ő a bejegyezhető követelésen felül még 25 pengőn aluli tőkekövetelését is egyidejűleg biztosítani kívánja. Mindezekre figyelemmel a kir. Kúria a másodbíróságnak azt a döntését, amely a 20 aranypengő tőke, ennek 1931. október 15-től járó 5°/o kamata és 27 aranypengő költség erejéig való végrehajtási jelzálogjog bekebelezése iránti megkeresés teljesítését az 1930. évi XXXIV. tc. 91, §-ának rendelkezésére hivatkozással megtagadta, annál kevésbbé tarthatta fenn, mert a 49.000/1930. I. M. számú rendelet 29. §-ának az a pontja, amely szerint a követelés értékének megállapításánál az 1911 : I. tc. 8. §-a 2. bekezdésének szabálya szolgálhat irányadóul,