Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 7. kötet (Budapest, 1937)

38 Magánjog 915. Az örökhagyó szóbanlévő lemondása ennélfogva úgy jön tekintetbe, hogy közszerzeményi követelésével az I—III. r. alpereseket megajándékozta. A felperes tehát az I—III. r. alperesektől, mint megajándékozottaktól, az ezeknek ajándékozott értékből kötelesrészt követelhet. 915. szám. Lemondás A házasság megkötése előtt a jegyesek, a házasság megkötése ideiglenes után pedig a házasfelek a házassági életközösség megszüntetéséig az nőtartásról. ideiglenes nőtartást kizáró szerződést nem köthetnek. E. H. 1935. évi március hó 27-én. P. III. 5558/1934. szám. Elnök: Thébusz Aladár kir. kúriai biró. Előadó: Tóth György kir. kúriai bíró. Tényvázlat: A felek a házasság megkötése előtt közjegyzői okiratba foglalt házassági szerződést kötöttek. Ebben a nő a házassági életközösségnek bármely okból, bármelyik fél hibájából bekövetkezhető megszakítása, vagy a házasságnak bármely okból netán bekövetkezendő felbontása esetére is lemondott ideiglenes és végleges nőtartási igényéről. A házassági együttélés megszakításának közvetlen előzménye az volt, hogy a férj, az alperes, a feleségéhez, a felpereshez írt levelében felhívta őt arra, hogy tőle költözködjék el. A feleség ennek alapján ideiglenes nőtartásdíj iránt keresetet indított. A sz—i kir. járásbíróság a felperest keresetével elutasította, mert a felperesnek lemondása folytán a férjével szemben tartási igénye nincsen. A sz—i kir. törvényszék az elsőbíróság ítéletét megváltoztatta és az alperest ideiglenes nőtartási díj fizetésére kötelezte, mert az ideiglenes nőtartási igényről a jövőre lemondani nem lehet, de a házassági szerződésnek a tartásdíj igényéről lemondást tartalmazó része a jó erkölcsökbe is ütközik. Miután pedig az alperes kijelentette, hogy nem kívánja bizonyítani, hogy a felperest jogos okból küldötte el, a házassági életközösség megbontásában vétkes alperes jogi kötelezettségét megállapította. A m. kir. Kúria a felülvizsgálati kérelmet elutasította.