Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 7. kötet (Budapest, 1937)

30 Magánjog 912. tartása, hogy a házassági együttélés ideje alatt a felperesről nem gondoskodott, a közös háztartás vitelére pénzt nem adott, a felperest elhagyta s közvetlenül a különválást megelőzően tettleg bántalmazta, a házastársi kötelességet szándékosan és súlyosan sérti és mert a házasfelek egyéniségének és életviszonyainak gondos mérlegelésével arról győződött meg, hogy a házastársak között a házassági viszony az alperesnek bontó okot megvalósító cselekményei következtében az elviselhetetlenségig fel van dúlva. A gy—/ kir. ítélőtábla az elsőbíróság ítéletét megváltoztatta, a felperest keresetével elutasította, mert a házassági életközösség a felek között az 1933. év karácsony táján szakadt meg, felperes pedig a keresetét az 1934. évi október hó 13. napján adta be, tehát az alperesnek a különélést megelőző cselekményei, mint bontó okok, idomulás következtében elenyésztek és azokra a felperes csak más, önálló bontó ok támogatására hivatkozhatnék. Ilyen bontó okként azonban az a tény nem jöhet figyelembe, hogy az alperes a felperest elhagyta, habár az elhagyás a H. T. 83. §-a szerinti időmúlás alá nem esik. A tényállás szerint ugyanis a felperes abba, hogy a férje a közös lakásból eltávozzék, nemcsak beleegyezett (H. T. 81. §,), hanem arra őt egyenesen felszólította, ruháját sem tűrte meg a házában s ezzel világosan kifejezte, hogy vele többé együttélni nem hajlandó. . A felperes nem állította s nincs adat a perben arra, hogy a felperes az eset után az alperest a házassági életközösség visszaállítására felhívta s az alperes azt megtagadta volna. Az alperesnek az a ténye tehát, hogy kiutasíttatása után a felperessel való közös lakást elhagyta s azóta különváltan él, a H. T. 80. §. a) pontjában meghatározott bontó ok tényálladékát az ő terhére meg nem valósítja s a felperes az együttélés alatt tanúsított magaviselete után semmikép sem hivatkozhatik arra, hogy az alperesnek ez a magatartása rá nézve elviselhetetlenné teszi a további életközösséget, melyet az alperes a fellebbezési eljárás során tett nyilatkozatai szerint kész visszaállítani. A m. kir. Kúria a felülvizsgálati kérelmet elutasította. Indokok: A fellebbezési bíróság a Pp. 270. §-ának sérelme nélkül állapította meg azt a tényállást, amely szerint a peres felek között 1933. decemberében, karácsony előtt civódás keletkezett amiatt, hogy a felperes az alperesnek a csizmáját és ruháját az