Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 7. kötet (Budapest, 1937)

sz. A kötelmek tartalma 181 állapítva, az alperesek azonban a kölcsönt már 1928. évi november hó 2-án visszafizették, a felperesnél pedig a sörvásárlást 1928. december 1-én megszüntették. A felperes az alperesek üzleti forgalmát évi 150 hl-re téve, a sör hektoliterjét pedig 60 P-vel számítva. 3600 P helyett 2250 P kötbér és ennek kamata megfizetése iránt alperesek ellen keresetet indított. Az alperesek a kereset elutasítását kérték és azzal védekeztek, hogy a megállapodásnak az a kikötése, amely őket ipari foglalkozásukban ily nagy mértékben korlátozza, semmis. A ny—i kir. törvényszék az alpereseket 600 P tőkének a megfizetésére egyetemlegesen kötelezte, mert azzal, hogy az alperesek a sörvásárlást egyoldalúan beszüntették, a vásárlási kötelezettség megszegése esetére kikötött kötbér esedékessé vált. A kötbér szerződésileg kikötött összegét azonban túl magasnak találta, azért azt mérsékelte és pedig az alperesek évi forgalmát 100-hl-re téve kötbér címén a sör hektoliterenkénti 60 P árának 40 %-a helyett annak 10 %-át ítélte meg. A d—i kir. ítélőtábla az elsőbíróság ítéletét indokai alapján helybenhagyta. A m. kir. Kúria az alperesek felülvizsgálati kérelmét elutasította. Indokok: A közrendbe ütköző szerződésekre vonatkozó általános szabályok értelmében oly szerződés, amely az egyik felet ipari foglalkozásában, hivatásában vagy cselekvési szabadságában korlátozza, csak annyiban érvényes, amennyiben a korlátozás a másik fél jogos érdekeinek védelmére szükséges és a kötelezettre túlzott terhet nem ró. Az alperesek kötelezettségvállalását ebből a szempontból vizsgálva, az alperesek kötelezettségvállalásának 12 évi tartama gazdasági szabadságuknak oly túlzott korlátozását jelenti, amely lekötöttség mérve a cselekvési szabadságról alkotott erkölcsi felfogással össze nem egyeztethető, ez okból a jog által el sem ismerhető. Ez a körülmény azonban nem jelenti azt, hogy az alperesek szóban levő kötelezettségvállalása egészben semmis. Akkor, — mint a jelen esetben — amidőn a közrend sérelme csupán annak a mértéknek túllépésében áll, amelyet a társadalmi rend a felek ügyleti autonómiájának korlátjául felállít, sem a köz-