Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 7. kötet (Budapest, 1937)

sz. Szerződés 159 taknak nem tekinthetők s kiknek e személyes minősége a kereskedelmi ügyletek érvényességére befolyással nincs. Rámutat az indokolás, hogy a forgalom biztonsága szenvedne sérelmet, ha ily személyes természetű okok miatt, melyek fennforgásáról harmadik személyek csak esetleg szereznek tudomást, a megkötött ügyletek érvényteleneknek volnának tekinthetők. Ugyancsak ennek az értelmezésnek szolgál támogatására az, hogy a kereskedelmi törvény javaslatának tárgyalására egybehívott értekezlet a 273. §-al (későbbi 263. §.) kapcsolatban azt a megjegyzést foglalta jegyzőkönyvbe, hogy a szabályt elvben elfogadja ugyan, de a tervezet eredeti szövegében foglalt „kereskedést nem folytathat" kifejezés helyett, mint szabatosabbat „kereskedelmi ügyletekkel nem foglalkozhatik" kifejezést kívánja a szövegbe iktatni. Az értekezletnek ezzel a kijelentésével is nyilván az jut ugyanis kifejezésre, hogy a tervezett jogszabály nem a kereskedelmi üzlet folytathatásának iparrendészeti feltételeivel szemben akart kivételt felállítani, hanem az egyes ügylet megkötésének a szerződő fél személyében fennálló akadályát kívánta az ügylet érvényessége útjából elhárítani. Mindezekből azonban az is következik, hogy nem tulajdonítható a K. T. 263. §-ának oly értelem, de nem is tehető fel a törvénynek oly célzata, hogy csak azért, mert valamely ügylet egyébként kereskedelmi ügylet gyanánt bírálandó el, érvényesnek kell tekinteni még akkor is, ha annak megkötése elé valamely jogszabály oly korlátot állít, mely az ügyletben résztvevő felek személyére való tekintet nélkül áll fenn, vagyis általában mindenkire nézve irányadó tárgyi okokból ered és amely korlát áthágását a törvény tiltja és büntetéssel sújtja. Ezekre való tekintettel, minthogy a fennforgó esetben a közvetítési jutalék követelésének alapjául megjelölt kölcsönügylet létesítése idején felperesnek az 1922 : XII. tc. 34. §-a ellenére pénzkölcsönt közvetítő ügynökség gyakorlására hatósági engedélye nem volt, az ily módon gyakorolt iparszerű kölcsönközvetítés pedig az említett törvény 127. §-ának 1. pontja szerint bűncselekmény, az ekként fölállított tilalom megszegésével véghez vitt közvetítésből a felperes díjat akkor sem követelhet, ha egyébként követelésének többi feltételei fenn is állanának. Hasonló elvi alapon döntött a b—i kir. ítélőtábla, mint felülvizsgálati bíróság 1928. évi november hó 28-án P. II. 9209/11 — 1928. szám alatt.