Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 7. kötet (Budapest, 1937)

sz. Szerződés 157 zési bíróságnak a keresetet elutasító döntése megfelel az anyagi jognak. 4., L. E. ügynök M. N. J. és társai alpereseknek készpénzkölcsön közvetítése címén 1490.40 dollár és 960 P tőkében és járulékaiban való marasztalását kérte. A b—i kir. törvényszék az 1930. évi április hó 7-én 3. P. 33.588/13—1929. szám alatt hozott végítéletével a keresetet az elvi kérdésre nem tartozó okokból elutasította és a b—i kir. ítélőtábla 1931. évi február hó 9-én P. II. 6801/18 — 1930. szám alatt az elsőbíróság ítéletét helybenhagyta, kifejtvén, hogy az 1922 : XII. tc. 34. §-ának 19. pontja szerint pénzkölcsönök közvetítésével iparszerüen csak az foglalkozhatik, akinek erre hatósági engedélye van. Engedélyhez kötött ipart ugyanennek a törvénynek 42. §-a értelmében csak az engedély kézhezvétele után lehet megkezdeni, a 127. §. 1. pontja szerint pedig, amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el az, aki a törvény rendelkezései ellenére valamely ipar gyakorlását megkezdi. A felperes maga adta elő, hogy ő hivatásos ügynök és ezen az alapon már az elsőbíróságnál is vitatta, hogy mint hivatásos ügynöknek kikötés nélkül is jár neki a közvetítési díj. A felperes azonban a kölcsönszerzés idejében még nem rendelkezett a pénzkölcsön közvetítésére jogosító iparengedéllyel, mert akkor csak iparigazolványa volt, amely őt csupán bankbizományosi üzlet folytatására jogosította fel. Az 1922 : XII. tc. akkor, amikor a pénzkölcsönközvetítő ügynökséget engedélyhez kötött iparnak minősíti, a banküzlettel, amelynek körébe tartozik a bankbizományos üzlet is, mint akkor még szabad iparral foglalkozik. Minthogy engedélyhez kötött ipar a szabad ipar körébe a dolog természete szerint soha sem vonható, a törvény említett rendelkezéséből okszerűen csak arra lehet következtetni, hogy a pénzkölcsön iparszerü közvetítése a bankbizományosi üzlet körébe nem tartozhaíik. Nem változott meg ez a jogi helyzet azáltal sem, hogy az 1922 : XII. tc. 131. §-átaz 1922 : XXVI. tc. 7. §-a hatályon kívül helyezte és a bank és pénzváltóüzlet gyakorlását már csupán iparengedélyhez kötni engedte, mert az elvi ellentét csak akkor szűnt volna meg, ha és amenynyiben a banküzlet ügykörét szabályozó törvényes rendelkezések a pénzkölcsön közvetítést kifejezetten ennek ügykörébe utalták volna, amit azonban sem a 30/1927. P. M., sem az ezáltal hatályon