Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 7. kötet (Budapest, 1937)

sz. Szerzői jog 145 dik (54—59. §.), a családiasság vagy a háziasság körén túlmenő előadásokkal szemben kívánta a szerzőt védelemben részesíteni. Az előadás nyilvánosságának a fogalmát tehát — szerzői jogi vonatkozásaiban — nem lehet a hozzáférés korlátlanságának vagy a belépődíjhoz kötöttségnek szük körére szorítani. A nagyobb taglétszámú kaszinók, clubbok és más egyesületek által rendezett hangversenyek, műsoros estélyek és más hasonló elnevezések alatt megtartott külön összejövetelek már a részvételre jogosítottak számánál fogva nélkülözik a családiasság vagy háziasság jellegét, a Szjt. alkalmazása szempontjából tehát nyilvános előadás számba mennek már akkor is, ha az egyesületek ezeket a külön összejöveteleket saját helyiségeikben belépődíj nélkül rendezik is és ha azokra csak az egyesület tagjai s esetleg családtagjaik, vagy magukkal hozható vendégeik jelenhetnek meg. Ezt az értelmet kell a kir. Kúria felfogása szerint a szerzői jog bitorlása szempontjából a „nyilvános előadás" fogalmának tulajdonítani. A 18. számú jogegységi döntvény indokolásában a „nyilvános előadás" fogalmára vonatkozóan tett kijelentés („nyilvános az olyan előadás, mely mindenki számára akár beléptidíj mellett, akár anélkül egyéni megszorítás nélkül hozzáférhető") nem akadálya annak, hogy a kir. Kúria a szerzői jogi törvény szempontjából a nyilvános előadás fogalmát a fentebb kifejtett értelemben határozza meg, mert az egyébként is az új Szjt. (1921. LIV. tc.) előtt keletkezett 18. sz. döntvény elvi hatállyal csupán azt a kérdést döntötte el, hogy a kávés vagy vendéglős felelős-e a helyiségeiben előre megállapított műsor nélkül játszó zenekar által elkövetett bitorlásért, a nyilvános előadás fogalmi körének minden irányban való meghatározása ellenben nem volt a döntés tárgya, következően az indokolásban tett s fent idézett kijelentésnek nincs is határozati jellege. A jelen esetben panaszolt előadás tehát — az alperesi kör taglétszámára való tekintettel — a felperes sérelmére a Szjt. 57., illetve 51. §-a értelmében elkövetett bitorlásnak tekintendő. A műsoron a felperesnek, mint a mű fordítójának nevét a felperes hozzájárulása nélkül hagyták el és pedig vagy szándékosan vagy gondatlanságból, ami a törvény 23. §-ában meghatározott vétség fogalmát kimeríti. 10