Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 7. kötet (Budapest, 1937)

140 Magánjog 943. r. alperesek terhére megállapítható, a bitorló cselekmény előzetes hirdetésére szolgáló eszközök elkobzandók. Az I. r. alperessel szemben az elkobzásra vonatkozó kérelemnek helyet nem adott, mert ugyanő csak a III. r. alperes megbízásából járt el. A kártérítési keresetet pedig azért utasította el, mert a helyreigazító hirdetés közzétételével a II. és III. r. alperesek a bitorlás kísérletét jóvátették, s terhükre sem szándékosság, sem gondatlanság meg nem állapítható, s az előzetes hirdetés közzététele folytán mivel sem gazdagodtak (Szjt. 18. §-a). A b—i kir. ítélőtábla az elsőbíróság ítéletét helybenhagyta. Indokolása szerint annak a megállapításánál, milyen cselekmény valósítja meg a szerzői jog bitorlása vétségének kísérletét, a Btk. 65. §-ának rendelkezését kell alkalmazni. Ennek értelmében a szerzői jogban is a bitorlás vétségének a kísérlete az írói mü többszörösítésének, közzétételének vagy forgalombahelyezésének a megkezdésében áll. Abból pedig, hogy a közzétett hirdetés nem a már kész vagy nyomás alatt álló mű hirdetése volt, hanem csak annak a szándéknak a nyilvánítása, hogy milyen kiadást fog a hirdető rendezni, következik, hogy a panaszolt hirdetés előkészületi cselekmény határán túl nem ment. A Szjt. 18., 20. és 21. §-ainak egybevetéséből nyilvánvaló, hogy amint a 20. §. a befejezett bitorlás vétségének eseteiben, úgy a 21. §. a kísérlet esetében rendelkezik arról, hogy mikor és mily módon van elkobzásnak helye. A 21. §. szerint kísérlet esetében is elkoboztatnak az elkészült részek, továbbá a bitorlás előkészítésére, valamint a bitorló cselekmény előzetes hirdetésére szolgáló eszközök és készülékek. Abból azonban, hogy elkobzandó tárgyakként „az előzetes hirdetésre szolgáló eszközök" is fel vannak sorolva, nem lehet azt is következtetni, hogy a hirdetés, mint ilyen, kísérleti cselekmény lenne. Ha pedig az előzetes hirdetés önmagában a szerzői jog bitorlásának a kísérlete nem lehet, úgy a 21. §-ban írt kártérítési kötelezettség sem állapítható meg. Mindazonáltal ennek a 21. §. második bekezdésének a szerkezetéből, de a szerzői jognak megvédése érdekében keletkezett általános jogelvekből is azt a következtetést lehet levonni, hogy a törvény a szerzőt nemcsak az utánképzéstől és következményeitől, hanem az ilyen cselekmények elkövetésének a szándékát bejelentő