Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 7. kötet (Budapest, 1937)

106 Magánjog 936. résnek megengedte, de anélkül, hogy ehhez a felperes, mint a szöveg írója hozzájárult volna. Hogy a felperes hozzájárulása hi­ányzott, azt megerősíti az a ténykörülmény is, hogy a licencmár­kák csak G. A. nevét tüntetik fel. Az eldöntendő kérdés ezek után az volt, hogy a dalnak gram­mofonlemezekre való felvételéhez és forgalombahozatalához a gram­mofonlemezeket gyártó alperesnek kellett-e a zeneszerző beleegye­zésén felül a szövegíró (felperes) hozzájárulását is kieszközölnie. A kir. Kúria nem teszi magáévá az alsóbíróságoknak azt az álláspontját, ameiy szerint a Szjt. 53. §-ára való tekintettel a dal­nak grammofonlemezekre való felvételéhez az alperes részéről ele­gendő volt a zeneszerző beleegyezése, figyelemmel arra, hogy az alperes a zeneszerzőtől megszerezte a nyilvános előadás jogát is. A zeneműnek mechanikai készülék (grammofon) útján való többszörösítéséhez és forgalombahozásához való jog, melyről a Szjt. 6. §. 9. pontja rendelkezik, s a nyilvános előadás joga, melyről a Szjt. 49. §-a intézkedik, két egészen különálló jog, még ha a nyilvános előadás ily készülékkel történik is, amint az a berni egyezményt beiktató 1922 : XIII. tc. 13, cikkében világosan ki is van fejezve; következésképen az, aki a zeneműnek ily mecha­nikai készülékkel való többszörösítéséhez és forgalombahelyezésé­hez szerzett jogot, azt pusztán ezzel kapcsolatban még nem illeti meg a nyilvános előadás joga és viszont. Valamely zenemű szövegírója és zeneszerzője szerzőtársak, s mivel a szöveg a zenétől elkülöníthető, ugyanők a Szjt. 1. §-ának harmadik bekezdése alá eső szerzőtársaknak tekintendők. S mivel a zeneműnek grammofonlemezre való felvétele a Szjt. 5. §-ának második bekezdése értelmében többszörösítést, vagyis a műnek grammofonlemezek útján való többszörösítését jelenti, ezért a Szjt. 1. §. harmadik bekezdése szerint a zeneműnek grammofonlemez útján való többszörösítéséhez és forgalombahelye­zéséhez úgy a szövegírónak, mint a zeneszerzőnek beleegyezése is megkívántatik, aminthogy a szöveges hangjegyfüzet kiadásához is szükséges úgy a szövegíró, mint a zeneszerző beleegyezése. A zeneműnek grammofonlemezekre való felvétele tekintetében tehát nem lehet alkalmazni a Szjt. 1. §-ának harmadik bekezdésé­ben a többszörösítésre, közzétételre és forgalombahelyezésre vo­natkozóan felállított szabállyal szemben az 53. §-ban foglalt és

Next

/
Oldalképek
Tartalom