Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 6. kötet (Budapest, 1930)

56 Hiteljog 847. totta. A kúriai ítélet indokolása szerint ugyanis; „Kereskedelmi zálogjog esetében ahhoz, hogy a zálogtartó hitelező magát a zálogból bírói közbenjárás nélkül kielégíthesse, a K. T. 306. §-ának világos rendelkezése szerint a felek írásbeli megállapodására van szükség. Kétségtelen tehát, hogy amennyiben a hitelező ily írásbeli megállapodás hiányában a zálogot mégis bírói közbenjárás mellőzésével adja el, — ez az eljárása szabályellenes. Ez a szabályellenes eljárás azonban — miként azt a m. kir. Kúria a Polgári jogi Határozatok Tárába 639. szám alatt felvett P. IV. 2274/1918. számú elvi jelentőségű határozatában* ki is mondotta — magát a megtörtént értékesítést nem teszi érvénytelenné, hanem csupán azt a következményt vonja maga után, hogy amennyiben a zálogbaadót a szabályellenes eladásból kifolyólag valamely kár érte volna, a zálogtartó ezt a kárt megtéríteni tartozik. Abból folyólag tehát, hogy az alperes a felperesek által zálogul lekötött 10 drb. Magyar Általános Kőszénybánya részvényüket írásbeli megállapodás hiányában — bírói közbenjárás nélkül — adta el, felpereseknek csakis esetleges káruk megtérítésére lehetne igényük, — arra azonban nem, hogy alperes az ekként eladott részvények visszaszerzésére köteleztessék." Az ismertetett határozatok szembeállítása mellett nyilvánvaló, hogy: a fent előrebocsátott szövegben megállapított elvi kérdésben a m. kir. Kúria ellentétes elvi alapokon nyugvó határozatokat hozott, mert, míg a P. IV, 572/15—1924. számú határozatában írásbeli megállapodás hiányában a zálogtárgynak bírói közbenjárás nélkül történt eladását nemcsak szabálytalannak, hanem egyszersmindjogszerűtlennek és ebből folyóan a zálogbaadóval szemben érvénytelennek nyilvánítja, addig a P. IV. 1465/16—1925. számú határozat az ily módon történt eladáshoz nem fűzi az érvénytelenség jogkövetkezményét, hanem azt szabálytalannak nyilvánítva, csupán a hitelező kártérítési felelősségének megállapítására alkalmas körülménynek minősíti. A m. kir. Kúria elnöke a vitás elvi kérdés egyöntetű eldöntésének biztosítását a Ppé. 70. §-a első bekezdésének 2-ik pontja alapján szükségesnek tartván, azt a jogegységi tanács elé terjesztette, A bírói gyakorlat az 1. pont alatt említett P. IV. 572/15—1924. számú határozat keltét megelőző és az azt követő időben egybehangzóan a 2. pont alatt felsorolt P. IV. 1465/16—1925. számú * Lásd a P. H. T. IV. kötet 70. lapján.