Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 6. kötet (Budapest, 1930)

sz. Közkereseti társaság 35 meggyőződést szerezhetett, amikor pedig azzal a tényével, hogy a haszonrészesedés arányára nézve a megkötött szerződésre utalva egyezett meg P. O.-val, a szerződés kötelező erejét újra elismerte. Az -előbbihez hasonló okból megtámadta a felperes az 1914. évi március hó 21. napján kelt l/F. alatt csatolt megállapodást is, amelynek tartalma szerint a felperes dr. H. S.-néval és Sz. D.-néval együtt beleegyezett abba, hogy az R) alatt csatolt hagyatékátadó végzésben foglalt oszfályegyességtől eltérően a P. M. cégnek egyedüli tulajdonosaként P. O. jegyeztessék be a cégjegyzékbe. Ez az okirat, valamint az ennek alapján megtörtént cégbejegyzés azonban sem a felek társas viszonyát, sem a felszámolás kérdését nem érinti, mert az X) alatt csatolt társasági szerződésnek az örökösök belső jogviszonyát szabályozó határozmányait hatályon kívül nem helyezi és amint dr. J. E. ügyvédnek F) alatt csatolt nyilatkozatából és a jelen perben tett tanúvallomásából (7. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv) megállapítható, a felek az egymás között való viszonyuktól függetlenül határozták el a P. M. cégnek egyéni cég alakjában való bejegyzését. Az 1910. évi december hó 31. napján kelt s a fentiekre tekintettel a felperest is kötelező X) alatt csatolt társasági szerződésnek 1. pontja szerint dr. H. S.-né, Sz. D.-né és P. J. örökösök kültagokként lépnek be a P. M. örökhagyónak és idősebb fiának, P. O.-nak tulajdonát tevő „P. M." cégbe, akként azonban, hogy a társulás csak harmadik személyekkel szemben tekintendő betéti társaságnak, de a tagok egymás között való viszonyát illetően közkereseti társaság. Ebből a szerződési megállapodásból következik, hogy a szerződő felek egymás között való jogviszonyára vonatkozólag az egyéni cégként való bejegyzés ellenére is a közkereseti társaság szabályai alkalmazandók. A társasági tagok közül dr. H. S.-né tanúvallomásában (7. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv) kijelentette, hogy P. 0. őt a társaság vagyonára vonatkozó igényét illetően már kielégítette, Sz. D.-né pedig azt vallotta (8. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv), hogy a háború után ő is megállapodott a kilépésben s akkor olyan nyilatkozatot tett, hogy P. O. ellen igényt csak akkor fog támasztani, ha a felperes részére per útján ítélnek meg valamit. E nyilatkozatok után a felperes keresetét a két nőtestvér perbe3*