Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 6. kötet (Budapest, 1930)

sz. Bírói hatáskör és illetékesség 101 hogy mindenki, aki jogaiban sérelmet szenved, vagyonjogi igényeit per útján, bíróság előtt érvényesítheti, kivéve, ha a per útjának kizárását a törvény rendeli. Ilyen kizáró törvényi rendelkezés azonban a kir. ítélőtábla szerint nincs és ilyen törvényhozói szándék a Szolgálati- és Illetményszabályzat 46. és 74, §-ainak alapul szolgáló 1914 : XVII. tc. 34. és 55. §-ai rendelkezéseiből sem vezethető le. A szóbanlevő rendelkezések törvénybe iktatásának előzményei — a kir. ítélőtábla szerint — kétségtelenné teszik, hogy a törvényhozó a 34. és 55. §-okban foglalt hatásköri rendelkezések felvételével csupán azt kívánta kiemelni, hogy szabálytalanság esetében még a fegyelmi bíróság ítélkezése ellenére is helye lehet a törvény rendes útjának. Az 1914 : XVII. tc.-kel azonos tárgyú törvényjavaslatot ugyanis már az 1907. évben beterjesztették az országgyűlés képviselőházához, még pedig az említett hatásköri rendelkezések nélkül. Ezeknek a rendelkezéseknek a törvénybe felvételét az igazságügyi bizottság javasolta azért, mert e toldással kifejezett és világos rendelkezésben kívánta biztosítani minden alkalmazottnak azt a különben természetes jogszabályon alapuló jogot, hogy a törvényellenesen történt elbocsátás minden esetében magánjogi igényeit a független bíróság útján érvényesíthesse annak dacára, hogy a javaslat a fegyelmi bíráskodást merőben a kollégiális bíróságnak tartotta fenn. így került az említett módosítás a később hozott 1914: XVII. tc 34. és 55. §-aiba és innen a Szolgálati- és Illetményszabályzat 46. és 74. §-aiba. Teljesen azonos értelemben határozott a budapesti kir, ítélőtábla 1926. évi november hó 10. napján 6. P. 5555/12—1926. szám alatt abban a perben, amelyet Huber Ádám nyűg, máv. altiszt, dombóvári lakos, felperes a m, kir. Államvasutak alperes ellen 30,000.000 korona összegű visszatartott szolgálati járandóság és jár. iránt indított, A P. II. 6343/14—1924. és P. II. 7266/30—1925. számú kúriai ítéletekkel megegyezően határozott ugyancsak a m. kir. Kúria 1925. évi június hó 3. napján P. II. 242/27—1925. szám alatt abban a perben, amelyet Marjai József és társai villamos vasúti alkalmazottak mint felperesek a Budapest—Szentlőrinci helyi érdekű villamos, vasúti rt. budapesti bej. cég alperes ellen szolgálati jogviszony megállapítása, ruhailletmény kiadása és jár. iránt indítottak. Az ismertetett ^határozatok szembeállítása mellett nyilvánvaló, hogy: