Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 5. kötet (Budapest, 1930)

sz. Tulajdon 75 Jogszabály, hogy aki jogával a jogszerű korlátok között él, az ebből másra háruló kárért nem felelős, kivéve, ha ezt nyilvánvalóan csak károsítás, vagy bosszantás céljából teszi. A perben azonban semmiféle olyan adat nem merült föl, amelyből az volna megállapítható, hogy a fent előadott tényállásban megjelölt zajt okozó cselekmények elkövetésénél ilyen károsító, vagy bosszantási célzat forgott volna fenn. Magában véve abból a körülményből ugyanis, hogy az említett cselekmények megtörténte a szarvasbőgés idejével és a felperesnek, vagy vadászvendégeinek a vadászterületen való megjelenésével egybeesik, ilyen célzat fennforgására alaposan következtetni már azért sem lehet, mert az okszerűség követelményeinek teljesen megfelel és így megnyugvással elfogadható az alperesnek ehhez fűzött az a magyarázata, hogy az ő vadjait idegen területen való lelövés veszélye csak ilyenkor fenyegette, tehát az óvó intézkedéseket is ilyenkor kellett megtennie. Az előadottak szerint a kir, ítélőtábla a II. r. alperes részéről sem lát kártérítési felelősség alapjául szolgálható, szándékos, jogellenes, kárt okozó cselekményt fennforogni. Mindezek alapján a kir. ítélőtábla az elsőbíróság ítéletét a II. r. alperest marasztaló részében megváltoztatta, a felperest az ezzel az alperessel szemben előterjesztett keresetével is elutasította. A m. kir. Kúria a fellebbezési bíróság ítéletét megváltoztatja, a II. r, alperes kártérítési kötelezettségét megállapítja és a fellebbezési bíróságot további eljárásra és a kár összegére vonatkozó, valamint a költségek viselésére is kiterjedő határozat hozatalára utasítja. Indokok: A fellebbezési bíróság megállapította a K. Gy., K. Zs. és Cz. M. tanuk vallomásaiból, hogy az 1922. évi szeptember hó közepe táján, vagyis a fellebbezési bíróság által is meghallgatott szakértő véleménye szerint a szarvasbőgés idejében, az alperesek szolgálatában álló V. L. többeket és közöttük e tanukat is, a felperes vadászterületével szomszédos drótkerítés javítására felfogadta és a nevezetteket arra utasította, hogy munka közben, főleg azonban a reggeli és esti órákban zajongjanak, fütyöljenek, daloljanak, beszélgessenek, a kerítés drótját pengessék, a cölöpöket verjék, kunyhójuk előtt az est beálltával tüzet rakjanak és azt éjjel állandóan szítsák, amit a nevezettek meg is tettek. Ekörül V. L. a nevezett tanukat és egyéb munkásokat állandóan ellenőrizte.