Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 5. kötet (Budapest, 1930)

sz. Rokonság 61 pedig a fellebbezési bíróság nem indokolta meg, hogy ez a beismerés az utólagos visszavonással miért vesztette el hatályát, A fellebbezési bíróság ezek szerint a II. r. alperes törvénytelen származásának kimondásával az anyagi jogot nyilván megsértette, a m. kir. Kúria ennélfogva a fellebbezési bíróság ítéletét megváltoztatta, a felperest keresetével elutasította. 738. szám. Az atya halála után törvényesített gyermek törvényesítésének Törvényesíjoghatálya visszahat az atya halálának időpontjára és az így törvénye- ^s az atya sített gyermek is az atya törvényes örökösévé válik. halála után. E. H. 1924. évi május hó 7-én P. I. 1782/1923. szám. Elnök: Pap István kir. kúriai tanácselnök. Előadó: Gaár Vilmos kir. kúriai bíró. Tényvázlat: V. I. az 1918. évi október hó 22-én végrendelet hátrahagyása nélkül meghalt. Hagyatéka édesatyjának, V. M. alperesnek adatott át. V. I. örökhagyónak azonban P. M.-mel házasságon kívül folytatott viszonyából három természetes gyermeke származott, akik az 1921. évi július hó 21-én kelt kormányzói elhatározással törvényesíttettek. Ez utóbbiak lépnek fel felperesekként és keresetükben azt adják elő, hogy az alperes néhai V. I. hagyatékát csak azért kapta meg, mert az örökhagyó elhunyta alkalmával ő volt az egyedüli törvényes örökös. Néhai V. I. természetes gyermekeinek törvényesítése folytán azonban néhai V. I. hagyatékában az öröklési jog az ő törvényesített gyermekeit, a felpereseket illeti meg és ezért ez utóbbiak keresetükben azt kérik, hogy néhai V. í, örökhagyó hagyatékára vonatkozó örökösödési joguk állapíttassák meg és ezen az alapon a hagyatékhoz tartozó ingatlan tulajdona részükre megítéltessék. A gy.—i kir. törvényszék a felpereseket keresetükkel elutasította. Indokok: Jogszabály, hogy a törvénytelen gyermeknek természetes atyja után öröklési joga nincs. A felperesekre, mint V. I. természetes gyermekeire, akik V. I. elhunyta (1918. október hó 22.) alkalmával törvényesítve nem voltak, néhai V. I. hagyatékában az öröklési jog meg nem nyílt. Minthogy a királyi, illetőleg jelenleg a kormányzói kegyelemmel való törvényesítésnek csak a legfelsőbb elhatározás keltétől kezdve van jogi hatálya, az másoknak a legfelsőbb elhatározás keltét meg-