Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 5. kötet (Budapest, 1930)

sz. Házassági jog 55 r. alperesnek, mert egyéb megállapodás hiányában csak a törvényes házasság szül a közrendű férj és feleség között a házas együttélés tartama alatt szerzett vagyonra nézve közösséget és ennélfogva csak a törvényes módon és érvényesen egybekelt házasfelek tekinthetők közszerzőknek, már pedig néhai S. M. és az I. r. alperes az elsőbírói ítélet meg nem támadott ténymegállapítása és rendelkezése szerint érvényesen egybekelt házastársaknak nem tekinthetők. Igaz ugyan, hogy az ú. n. vélelmezett házasságból arra a félre nézve, aki az érvénytelenségi ok felől jóhiszemben volt, ugyanazok az előnyök hárulnak, mintha a házasság érvényes lett volna, vagyis a jóhiszemű házastársnak közszerzeményi igénye is épségben marad, éppen úgy, mint az érvényes házasság esetében, minthogy azonban a jóhiszeműség alapján igénylő felet terheli a bizonyítás a saját jóhiszeműsége tekintetében, az I, r. alperes pedig az ő jóhiszeműségének igazolására bizonyítékot nem szolgáltatott, közszerzeményi igényét emiatt megállapítani nem lehetett. A m. kir. Kúria a fellebbezési bíróság ítéletét részben megváltoztatja és az I, r, alperes pénzbeli marasztalásának tőkeösszegét 939 pengő 38 fillérre szállítja le. Indokok: A g.—i 1014. sz. tkvi betétben 64. hrsz. alatt felvett házasbelsőség 7/io részben az örökhagyótól eredt ajándékozás folytán az I. r. alperes tulajdona, 3/io részben pedig az örökhagyó hagyatéka, amelyet végrendelet alapján ugyancsak az I. r. alperes örököl. Az ingatlan átruházott 7/io részéből 2/io részt és a hagyatékban maradt 3/io részt az örökhagyó az I. r. alperessel kötött házasságának tartama alatt vétel útján szerezte és ezen az alapon az I. r. alperes az ingatlanok 5/io részét közszerzeménynek, 5/ao részét tehát saját közszerzeményi jutalékának vitatja és ennek az álláspontjának megfelelően úgy az alsóbíróságok előtti eljárásban, mint felülvizsgálati kérelmében is kérte, hogy az ingatlan a felperesek kötelesrészének a kiszámításánál csak 16/-2o részben vétessék számításba. Nem vitás, hogy az I. rendű alperesnek az örökhagyóval való házasságkötése idején az örökhagyónak előbbi házassága még fennállott. Ennélfogva az örökhagyónak s az I. r. alperesnek a házassága az 1894 : XXXI. tc. 12. és 46. §-ai értelmében semmis és minthogy az örökhagyó halálával megszűnt, úgy tekintendő, mintha meg sem kötötték volna.