Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 5. kötet (Budapest, 1930)

48 Magánjog 735. Ezt az összeget a felperesnek annak idején jogainak fenntartásával fel kellett volna vennie, s amennyiben ezt nem tette, a letétbe helyezett pénz elértéktelenedéséből származott hátrányt neki kell viselnie. E 135 aranykorona értékű pénz letételének tehát a fizetéssel egyenlő joghatálya van. Levonva e 135 aranykoronát a felperes közszerzeményi jutalékát tevő 2802 aranykoronából, a felperes közszerzeményi jutalékából fedezetlen még 2667 aranykorona, ami — 1 aranykoronát 14.500 mai koronával számítva — 38.671.500 mai koronának felel meg. Ez összeg helyett a m. kir. Kúria figyelemmel arra, hogy a pénz elértéktelenedéséből eredő hátrányt mindkét félnek arányosan kell viselnie, marasztalási összeg gyanánt 20.000.000 koronát ítélt meg. Átértékelt összegről lévén szó, kamat csak a mai naptól s az 1923 : XXXIX. tc, 2. és 3. §-ai értelmében 8%-kal ítéltetett meg. 735. szám. Közszerze- A közszerzeményi igényében a másik házastárs által kötött ajánményi igény dékozási ügylet következtében sérelmet szenvedő házastárs a házasság serelme. megSzunésekor közszerzeményét elsősorban házastársa vagyonából követelheti, a megajándékozott ellen pedig csak abban az esetben fordulhat, ha igényének kielégítésére házastársa vagyonában fedezetet nem talál. E. H. 1923. évi szeptember hó 17-én P. L 1675/1923. szám. Elnök: Pap István kir. kúriai tanácselnök. Előadó: Witt László kir. kúriai bíró. Tényvázlat: A felperes az 1919. évi december hó 15. napján elhunyt G. J.-vel az 1894. évi június hó 25-én házasságot kötött, majd az 1916. évi június hó 3. napján férjét elhagyván, a házassági életközösséget megszakította és férje ellen házassági bontópert indított, amelyben vagyonjogi igényeit, igy nevezetesen közszerzeményi igényét is érvényesítette. A b.—i kir. törvényszék a házasságot a férj vétkesnek nyilvánítása mellett felbontotta és a felperes közszerzeményi igényét megállapította, ennek az igénynek a kielégítése kérdésében azonban az ítélkezést a házassági kötelék felbontása tárgyában hozott ítélet jogerőre emelkedése után való időre tartotta fenn. A b.—i kir. ítélőtábla ezt a végítéletet helybenhagyta ugyan, a kir. ítélőtábla ítéletének jogerőre emelkedése előtt azonban G. J. elhúnyt anélkül, hogy végrendelet, vagy leszármazó maradt volna utána. G. J. rövid idővel