Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 5. kötet (Budapest, 1930)

42 Magánjog 734. 734. szám. Közszerze- A közszerzemény jogalapja a házassági életközösség, amely nem meny- szűnik meg sem azzal, hogy az egyik házastárs keresetszerzés céljából megegyezés folytán huzamos időn át távol van, sem azzal, ha az egyik házastárs az életközösség tartama alatt a hitvestársi hűséget súlyosan sértő cselekményt követ el, még ha emiatt a bíróság a házasságot utóbb fel is bontotta. E. H. 1926. évi április hó 29-én P. I. 2209/1925. szám. Elnök: Pap István kir. kúriai tanácselnök. Előadó: Alföldy Dezső kir. kúriai bíró. Tényvázlat: A felek az 1909. évi november hó 6. napján kötöttek házasságot, majd az alperes az 1914. évi március hó 20-án a felperes beleegyezésével Amerikába ment, felesége és két gyermekük pedig itthon maradt. Az alperes több ízben pénzt küldött a felperesnek mindaddig, míg 1916-ban, a hadiállapot folytán közöttük minden érintkezés lehetetlenné vált. A világháború lezajlása után az alperes hazajött Amerikából, de mivel ekkor már értesült arról, hogy a felperesnek az 1916. évben egy idegen férfitől gyermeke született, a házassági életközösséget megszakította, majd a felperes ellen bontópert tett folyamatba, amely perben a bíróság a házasságot a H. T. 80. §. a) pontja alapján a feleség hibájából felbontotta. Ez utóbbi lép fel keresettel volt férje ellen és keresetében a házasság tartama alatt szerzett ingatlannak és ingóknak felerészét közszerzemény címén igényli. A gy.—i kir. törvényszék az alperest 14.000 + 250 korona tőkének valorizáltan való megfizetésére kötelezte, a felperest ezt meghaladó keresetével pedig elutasította. A kir. törvényszék ítéletének megokolásában kifejti, hogy a közszerzeményi jog csak a szerzés ténye által létesül és így kétségtelen, hogy a szerzésben mind a két házastársnak részt kell vennie. A peres felek közt azonban a házas együttélés már az 1921. év május hó 17-én megszakadt és így a felperes az 1921. év július hó 17-én vett ingatlanok szerzéséhez nem járult hozzá, ezért ezek az ingatlanok nem is alkotnak közszerzeményt, hanem azok az alperesnek a különvagyona. A sz.—i kir. ítélőtábla az elsőbíróság ítéletének fellebbezett részét helybenhagyta azzal a részben való változtatással, hogy az elsőbíróság ítélete szerint átértékelten megítélt 250 koronát az alperes aranykorona értékben tartozik fizetni.