Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 5. kötet (Budapest, 1930)

36 Magánjog 732. egészben, két borjúnak, egy gyalupadnak, egy vas satunak, két gyalunak, egy tapornak, egy fürésznek, egy bádog véndölynek, egy szapulónak és 10 zsáknak a fele és 16.699 korona készpénz. Ezeknek az ingatlanoknak és ingóknak értéke és a készpénz együttvéve az örökhagyó halálakor 628.499 koronát tett ki. A hagyaték állagára vonatkozó egyéb megállapítást az I. r. alperes megtámadta és azt panaszolta, hogy a fellebbezési bíróság jogszabálysértéssel állapította meg, hogy a leltározott ruhanemüek egészben az örökhagyó hagyatékához tartoznak. Ez a panasz alapos, mert magában véve az a körülmény, hogy a házasság tartama alatt szerzett valamely dolog kizárólag az egyik házastárs használatára van rendelve, nem nyújt törvényes alapot arra, hogy ilyen dolog az illető házastárs különvagyonának minősíttessék. A leltározott ruhanemüek ennélfogva az örökhagyó és az I. r. alperes közszerzeményének tekintendők és így értéküknek csak a fele veendő számításba hagyatékként. 732. szám. A házastárs- A házastárs a másik házastárs kizárólagos haszonélvezeti jogával nak a másik terhelt házának közös birtokába való helyezését a fennálló házassági hasSnéíve- köte,ék alapíán nem kérhetL zeti jogával E. H. 1927. évi szeptember hó 1-én P. III. 6464/1926. szám. Elnök: terhelt v/esztermayer Vidor kir. kúriai tanácselnök. Előadó: Raisz Béla kir. kúriai bíró. vagyona. Tényvázlat: A kereset szerint a férjétől különváltan élő felperest az alperes két kis gyermekével együtt kiverte a közös lakásból. Az utolsó közös lakásul szolgált ház a felperes tulajdona, de az alperest azon telekkönyvben biztosított teljes haszonélvezeti jog illeti. Az alperes évek óta vonakodott elűzött feleségét és gyermekeit visszafogadni és azok ellátásáról sem gondoskodott. A felperes vitatta, hogy őt, mint az alperes feleségét, a férjével való közös lakás a házasság tartama alatt megilleti. Keresetében tehát azt kéri, hogy a bíróság az alperest annak tűrésére kötelezze, hogy a közös lakásul szolgált ingatlan közös birtokába helyezkedhessék. A p—i kir. törvényszék a felperest keresetével elutasította abból az okból, hogy a felperes tulajdonjoga alapján az ingatlan birtokát azért nem követelheti, mert az alperest az ingatlanon teljes haszonélvezeti jog illeti és mert nincs olyan jogszabály, amelynek