Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 4. kötet (Budapest, 1926)

sz. A váltóhitelező Jogai 23 Határozat: A kir. Kúria mindkét aisóbíróság elutasító ítéletét megváltoztatja, a . . . sz. sommás végzésnek e részében való hatályában fentartásával az alpereseket, mint a . . . kereseti váltó forgatóit a . . . kereseti váltótőke stb. megfizetésére kötelezi. Indokolás: Felperes beismerte, amint azt alperesek vitatták, hogy a kereseti váltót a kelet és lejárat tekintetében kitöltetlenül kapta a kereseti váltó elfogadójától s hogy azt az átvételkor lejárati nappal nem látta el és hogy a lejárati napot maga felperes utóbb töltötte ki. A védekező alperesek a per folyamán maguk sem állították azt, hogy a kereseti váltó átadásakor köztük és a felperes között a lejárat tekintetében bármiféle megállapodás jött volna létre, hanem azt vitatták, hogy a megállapodás V. János elfogadó és a felperes között jött létre akként, hogy a kereseti váltó egy hónapra, vagyis 1912. év június hó 12. napjáig lesz meghosszabbítva, amit bizonyít szerintük az a tény, hogy a felperes pénzintézet által kiállított és 2 '/. a. csatolt jegyzékben a váltó lejárati ideje 1912. év június hó 12. napjára van megállapítva és hogy a kamat is ezideig lett fizetve a kereseti váltó átadásakor. Ezekből a körülményekből azonban nem vonható okszerű következtetés arra, hogy a felek között a lejárat tekintetében az a megállapodás jött volna létre, hogy a kereseti váltó lejárati ideje 1912. évi június hó 12. napja legyen, mert a kamatfizetés csak azt vonja maga után, hogy a váltóbirtokos addig az ideig, amíg a kamat követelésére előzően kielégítést nyert, ez időpontnál előbbre eső lejárattal a váltót ellátni nem jogosult, maga a leszámítolási jegyzékben kitüntetett nap pedig egyéb bizonyíték hiányában lejárati megállapodást nem bizonyít. Minthogy pedig az alperesek a lejárati napra vonatkozó megállapodást más bizonyítékokkal nem igazolták és a per során felhívott tanukkal sem kívánták a kérdőpontok tanúsága szerint bizonyítani azt, hogy köztük és a felperes között megállapodás jött volna létre a lejárat tekintetében, — nyilvánvaló, hogy a felperes a V. T. 93. §-a értelmében jogosítva volt a kereseti váltót az azon levő lejárati nappal kitölteni. Ezekhez képest, minthogy az alperesek kifogásai alaptalanok, mindkét alsóbíróság ítéletét megváltoztatni stb. kellett