Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 4. kötet (Budapest, 1926)

sz. Vétet 07 van és így a megállapított tényállás szerint szerződési kötelezettségének csak feltűnően aránytalanul megterheltetésével felelhet meg. Ebből helyesen vonta le a fellebbezési bíróság azt a jogi következtetést, hogy a hasonló gazdasági lehetetlenség következménye, hogy a kötelezett a szolgáltatás alól szabadul. Nem helyes azonban az a további következtetés, hogy a jelen esetben a szerződési viszonyból eredő szolgáltatásra közhatósági intézkedéssé is szorítható felperes az érdekek lehető kiegyeztetését már nem jogosított követelni, csak azért, mert a viszonyok beállott változása dacára szolgáltatott. A jelen esetben ugyanis a közönséges üzleti kockázatról sem lehet szó, amely esetben a kötelezett fél, ha a szolgáltatás üzleti érdekének nem is teljesen megfelelő és így nem kellő mérvben kikötött ellenszolgáltatásért vállalta, annak terhétől sem a szerződéstől ez okból elállásával, sem a szerződés vonatkozó kikötésének egyoldalú megváltoztatásával s a terhek egy részének szerződő felére átháríthatásával nem szabadulhat; hanem a jelen esetben arról van szó, hogy a szerződésnek gazdaságilag lehetetlenné válása s így az életviszonyokba többé be nem illeszkedése esetében a szolgáltatásra kötelezett fél az azt továbbra is követelő másik szerződő féltől a kikötött ellenszolgáltatás mérvének felemelését követelheti-e és mennyiben? Ezt a jogát a felperesnek a fentebbiekhez képest meg kellett állapítani, miért is az a további kérdés volt megbírálandó, hogy a felperes részéről kívánt áremelés a szerződéses viszony egyéb adataival arányban áll-e? Minthogy pedig a megállapított tényállásból nyilvánvaló, hogy a felperes, — bár a szerződésszerű szolgáltatáshoz szükséges anyagok ára 100%—600%-kai emelkedett — az alperesi ellenszolgáltatást csakis mintegy 35%-kal kívánja emelni s így nem lehet arról szó, hogy a felperes a háborús viszonyok okozta hátrányt egészben, vagy csak jelentékeny részében is az alperesre kívánná hárítani, hanem csakis arról, hogy a kölcsönös érdeket méltányos arányban igyekszik kielégíteni: nem fogadhatta el a kir. Kúria a fellebbezési bíróság jogi álláspontját, hanem ezzel ellentétben azt találta, hogy az alperes a felperesi követelésnek vitás részét, azaz az áremelésnek megfelelő 526 K 50 f tőkét stb. köteles a felperesnek megfizetni. Polgárijogi határozatok tára IV. 1