Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 3. kötet (Budapest, 1925)

54 Magánjog 425^ Eszerint nem jogos tehát a rekvirálás egyebek közt akkor, ha célja nem a megszálló hadsereg szükségleteinek kielégítése volt, hanem az, hogy a megszálló hadsereg a rekvirált dolgokat harmadik személyekre ruházza át, például a végből, hogy ilyképen kárpótlást nyerjenek olyanok, akiket valamely rekvirálás aránytalanul sújtott. Az ilyen rekvirálás a nemzetközi jognak és az 1913: XLIII. törvénycikknek még azért sem felel meg, mert a szabályzat fentebb idézett 46. cikkébe is ütközik, amely a magántulajdon tiszteletben tartását rendeli, már pedig az 52. cikkben meg nem engedett rekvirálás jogtalanul nyúl a magántulajdonhoz és a 47. cikk kifejezett tilalmával sincs összhangban. Az idézett 52. cikkben foglalt abból a rendelkezésből, amely szerint „a községektől és a lakósoktól természetbeli szolgáltatások és szolgálatok csakis a megszálló hadsereg szükségleteire követelhetők", levonható az a következtetés is, hogy az egyébként törvényszerű rekvirálás annyiban, amennyiben a megszálló hadsereg szükségleteit meghaladja, szintén jogtalan. Az ilyen jogtalanságból származó sérelem azonban bírói úton nem orvosolható, mert annak megállapítása, hogy mennyi valamely hadseregnek a szükséglete, nem bírói feladat és bírói úton szakszerűen meg sem oldható kérdés. Ellenben bírói hatáskörben lehet, tehát kell is eldönteni azt a magánjogi kihatásai miatt jelentős kérdést, vájjon jogos-e az olyan ellenséges katonai rekvirálás, amelyet nem a megszálló hadsereg szükségleteinek fedezése végett, hanem más célból rendeltek el. Erre a kérdésre a m. kir. Kúria jogegységi tanácsának a fentebb előadottaknál fogva tagadó értelemben kellett válaszolnia. IV. Az ellenséges katonai rekvirálás, amely letér a törvényszerűség útjáról, a fegyveres erőnek fenyegető veszélye alatt végbemenő, de legalább is önhatalmú, jogtalan támadás a tulajdon ellen. Európaszerte követett és nálunk a 2528/1916. M. E. számú (lg. Közi. XXV. évf. 8. sz. 301. 1.) rendelettel belföldi jogszabályban is kifejezésre jutó nemzetközi jogi elv, hogy a katonai csapattestek, ha hazájuk határain kívül levő területekre kerülnek, ott a területenkívüliség jogát élvezik. Ez a jog illette tehát azokat az ellenséges csapattesteket is, amelyek Magyarországnak magyar közigazgatás alá tartozó egyes területeit annak idején megszállva tartották. A területenkívüliség joga azonban nem áll útjában annak, hogy a magyar bíróság az említett jogtalan rekvirálások magánjogi