Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 3. kötet (Budapest, 1925)

50 Magánjog 425. hatóság útján visszakapták, részint pedig azok, akik elrekvirált állataik visszaszerzése végett anélkül, hogy előbb közigazgatási útra léptek volna, egyenesen bírói úton érvényesítették tulajdonjogukat azok ellen, akiknek a megszálló hadsereg juttatta az állatokat. Ezekben a perekben különböző jogi kérdések merültek fel, amelyek tekintetében a döntésre hivatott bíróságok egymástól több irányban eltérő jogi álláspontot foglaltak el. Ingadozás volt abban a kérdésben, vájjon a bíróság hivatva van-e a megszálló hadsereg rekvirálásainak törvényszerűségét megbírálni, vagyis azt vizsgálni, hogy a szárazföldi háború törvényeiről és szokásairól alkotott nemzetközi szabályoknak (1913 : XLIII. t. c. 1. §. 4. pontja és 2. §. 2. pontja) megfelelnek-e. Ebben a kérdésben egyik kir. ítélőtábla a m. kir. Kúria jogegységi tanácsának tudomására jutott két esetben azon az állásponton volt, hogy a bíróság nincs jogosítva a rekvirálás törvényszerűségének vizsgálatára. Minthogy azonban ugyanez a felsőbíróság, amint több határozatából és vezetőjének értesítéséből kitűnik, a rekvirálás törvényszerűségét most már mérlegeli és ugyanezt a gyakorlatot követi a m. kir. Kúria is, ebben a kérdésben elesik a jogegységi döntés szüksége. Azonban kétségtelen elvi ellentét észlelhető a jelen határozat bevezető részében előadott két kérdésben. Ami az 1. vagyis a rekvirálás jogosságának kérdését illeti, a szegedi kir. ítélőtáblának 1920. évi november hó 29. napján hozott P. III. 1002/1920. és P. III. 1023/1920. számú ítéleteiben az a felfogás nyilvánul meg, hogy a megszálló hadsereg szükségleteinek kielégítésére szolgál és így a szárazföldi háború törvényeit és szokásait összefoglaló nemzetközi szabályok 52. cikkének megfelelő, tehát jogos az a rekvirálás is, amelynek célja az volt, hogy a megszálló hadsereg valamely előző lórekvirálás következtében a községbeli lótartó gazdákra nehezedő teher arányosabb megosztását lehetővé tegye. Ezek az ítéletek lényegileg abból indulnak ki, hogy a rekvirálás folytán a rekviráló megszálló katonaság az elvett lóállománynak jogos tulajdonosává válván, azzal szabadon rendelkezhetik. A szegedi kir. ítélőtábla mint felülvizsgálati, tehát a törvény szerint utolsó fokon határozó bíróság fenti határozataival ellentétben a m. kir. Kúria 1921. évi május hó 24. naptán hozott P. VI. 793/1921. és P. VI. 984/1921. számú ítéleteiben kimondotta, hogy az idézett nemzetközi jogi rendelkezéseknek meg nem felelő, tehát