Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 3. kötet (Budapest, 1925)

26 Magánjog 417. akinek a házasság tartama alatt korábban keletkezett követelése áll fenn az ellen a házastárs ellen, akinek nevén a közszerzeményi vagyontárgyak a telekkönyvben szerepelnek. E. H. 1917. évi október hó 31-én Rp. I. 5222./1917. sz. Elnök: Günther Antal a kir. Kúria elnöke. Előadó: Pap István kir. kúriai bíró. Tényvázlat: Sz. Jánosné S. Margit által kibocsátott, Sz. János által elfogadott és S. Bálint által forgatott két rendbeli váltó alapján a nevezettek 1911. évben 10900 és 3900 korona tőkével váltak adósaivá az általános takarékpénztár részvénytársaság nagyváradi cégnek. Az adósok a lejáratkor a váltókat nem rendezvén, a hitelező azokat váltói úton beperesítette s az adósok marasztaltatván, ellenük végrehajtás vezettetett. A tőkék és járulékai a kibocsátó és elfogadó ingatlanaira végrehajtási úton bekebeleztettek, a forgató ellen azonban a bekebelezés kieszközölhető nem volt, mert S. Bálint forgató 1913. január 21-én közjegyzői okiratba foglalt „Egyezség" című okirattal a nagyváradi 1227., 3087. és 4897. számú telekkönyvi betétekben foglalt ingatlanait közszerzemény címén a nejére, a perbeli alperesre ruházta, a még nevén maradt 4570 számú betétbeli ingatlanát pedig 1913. január 29-én 29800 koronáért eladta, s ekként kielégítési alap nála nem találtatott. A kibocsátónak és elfogadónak — kik az alperesnek leánya és veje — ingatlanai elárvereztetvén, a hitelező felperes követelésére a vételárból csak 663 korona 48 fillér soroztatott. Ezután a hitelező mint felperes a jelen pert indította S. Bálint forgató neje mint alperes ellen, hogy tűrje, hogy hátralákos követelése az alperesre az Egyezség című okirattal ruházott ingatlanokból kielégítessék, mert neki a váltókötelezettség keletkezéséről a családi kötelékből kifolyólag tudomása volt s ekként az egyezségi okirat a felperes jogait nem sértheti; ezzel a kérelemmel szemben az alperes hivatkozott arra, hogy ő.férjével S. Bálint forgatóval 1887. évben kelt egybe, mind a ketten vagyontalanok voltak s az egyezségi összes vagyonokat 1904-től 1910-ig terjedő időközben együttélésük tartama alatt közösen szerezték a felperes követelésének keletkezése előtt, ekként az egyezségben felsorolt javak alperest közszerzemény címén illetvén, azok nem szolgálhatnak fedezetül a felperes követelésének kielégítésére, mert azok az ő, nem pedig az adós tulajdonai. A n.—i kir. törvényszék a felperes keresetének helyt ad, s a Nagyváradon 1903. évi januir hó 21-én 57/1913. közjegyzői ügyszám alatt S. Bálint és az alperes közt létrejött „Egyezség"-nek címze