Polgárijogi határozatok tára. A Kir. Kúria hivatalos kiadványa, 3. kötet (Budapest, 1925)

sz. Házassági Jog 13 Alperes a fellebbezési eljárás rendjén állította és tanúival bizonyítani kívánta azt a ténykörülményt, hogy neje (felperes) a különválás ideje alatt akkor, amikor W.-ben lakott, nap-nap után felváltva, hol polgári, hol katonai állású idegen férfi látogatókat fogadott, azokkal automobilba ült és rendszerint csak a kora reggeli órákban tért vissza látogatójával. Ha alperesnek ez a tényállítása igaz, úgy felperes a tartásra érdemetlenné vált; mert nyilvánvaló, hogy egy férjes nőnek ilyetén viselkedése a házastársi kötelességnek szándékos és súlyos megsértése. A már elébb említett jogszabályt sértette meg a fellebbezési bíróság az által, hogy alperesnek fentebbi tényállítására nézve az általa felhívott tanukat ki nem hallgatta és a tényállást meg nem állapította. 411. szám. A végleges nőtartáshoz való jog a házassági kötelékből eredő jog, A házasság amelynek hatása a házasság felbontásakor nyilvánul, mivel a házasság joghatásai felbontásakor válik egyidejűleg érvényesíthetővé. A végleges nőtartás (nöi tartásjogi természetében rejlik, hogy — annál a szoros összefüggésnél fogva, *'% melyben a házasság felbontásával áll, továbbá a Ht. 90. §-ának ama rendelkezésénél fogva, mely szerint a végleges nőtartás kötelezettségének és terjedelmének megállapításánál a vétkessé nyilvánított férjnek a házasság felbontásakor létezett vagyoni helyzete, társadalmi állása és a nem vétkes feleségnek is jövedelme az irányadó — a végleges nőtartási igény, épen ügy, mint a viszontkereset nélküli vétkesség, a férj nevének a házasság felbontása után viselhetése és a közös kiskorú gyermekek elhelyezése és tartása iránti kérdés (Ht. 85. §. 3-ik bek. 94., 95. §.) magában a házassági bontóperben kerüljön megvitatás, bírói mérlegelés, és döntés alá, amikor a bíró abban a helyzetben van, hogy a végleges nőtartás összegének meghatározásánál irányadóul szolgáló körülményeket kiderítse és megállapítsa. Ha tehát a jogerős ítélettel befejezett házassági bontóperben a feleség nőtartási igényt nem támasztott és jogfentartással nem élt, utólag végleges nőtartásdíjat többé nem követelhet. E. H. 1916. évi március hó 28-án P. III. 10926/1915. sz. Elnök: Somogyi Mihály kir. kúriai tanácselnök. Előadó: Wesztermayer Vidor kir, kúriai biró. Határozat: A kir. Kúria felperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok: A kir. Kúria az ebben a kérdésben állandóan követett gyakorlatának megfelelően ismételten kimondotta,-hogy a végleges nőtartáshoz való jog a házassági kötelékből eredő jog,